10/20090
Sin Dios story
A legnagyobb hatással az idők során talán ez a zenekar volt rám. Kőkemény zene, kőkemény anarcho szemlélet, kőkemény aktuálpolitikai, társadalomkritikus szövegek. Sajnos már feloszlottak, de hosszú pályafutásukat itt elolvashatod.
A Sin Dios (Istentelenül) anarcho-hardcorepunk trio 1988 nyarán alakult, Madridban. A kezdeti felálláshoz képest csak egy kisebb változás történt a zenekar története során. A banda célja, már az első lépésektől fogva, a szabadelvű, anarchista eszmék alkalmazása és terjesztése.
Az első koncertjeiket foglaltházakban adták, hogy ezzel is támogassák az önkormányzat ellen vívott harcokat (antifasizmus, házfoglalás, társadalmi engedetlenség stb.).
1990-ben jelentették meg első demojukat „…ni amo” címmel, amely 13 kőkemény politikus nótát tartalmazott, valamint bookletet a szövegekkel és az ezekhez fűzött kommentárokkal. 1000 példány készült belőle, majd a zenekar úgy döntött, hogy a rossz hangminőség miatt nem nyomják újra. Ekkor kezdenek el Madridon kívül is játszani, így Asztúriában, Galíciában, Baszkföldön, Katalóniában, Levantéban, Kasztíliában, valamint Andalúzia néhány városában, a lényeg: mindig autonóm és anarcho környékek legyenek.
1991-ben rögzítik split LP-jüket a „Ruido Anticapitalista”-t (antikapitalista zaj), mely szerzői kiadásban és egy alternatív kiadó (Potencial Hardcore) segítségével jött ki, és több mint 3500 példány ment el belőle. A zenekar által választott út nem változott: ez egy politikai (és nem csak zenei) banda!
1993-ban kiadják az „Alerta Antifascista” (Antifasiszta riadó) LP-t, ami számos alternatív és antikapitalista kiadót és szerkesztőt jegyez, így Gato Salvaje, a Potencial Hardcore, Mala Raza és a Queimada. A borító tartalmazza a szövegeket és a kommentárokat, valamint infókat az anarchista mozgalom néhány régi harcosáról, mint például Abraham Guillén (nemzetközi anarchista közgazdász), illetve Antonio Tellez (szabadelvű kutató és történész) és az egyes kollektívákról, mint a "Radical Gai" , "Donnes Esmussades", vagy az „Antifasiszta Autonóm Kollektíva". 4,000 példányt adnak el ebből a lemezből.
Egy év és sok-sok koncert után, a Minuesaból (1988-1994-ig működő, híres madridi squat) való kilakoltatás, valamint a tagok közötti nézeteltérések miatt, a zenekar feloszlik. Azonban másfél év után megtörik a csendet, és újra elkezdenek játszani.
1997 februárjában felveszik a „Guerra a la guerra” (Háborúról háborúra) című albumot és ki is adják ezév augusztusában. A CD 19 új számot, és egy 64 (!) oldalas bookletet tartalmaz. A terjesztésért a Libertaria - La Idea (melyet a zenekar két tagja csinál), a Potencial Hardcore és a Queimada a felelős. Munkásságuk elismeréseként 13.000 példányt adnak el belőle. A lemez master példányait eljuttatják Mexikó és Argentína anarchista szervezeteihez, hogy ezzel is segítsék, valamint finanszírozzák azok munkásságát.
A CD megjelenése után lecserélték a basszerosukat, így a felállás a következő lett: Pepe (gitár-ének), Canino (dob), valamint a Pepino (basszus).
’98 májusában az első két lemezt újra kiadták CD és kazetta formátumban, mivel addig azok csak bakelit formájában jelentek meg. 12.000 db fogy el belőle.
1999 augusztusában kiadnak egy általuk szerkesztett könyvet („La Idea”-ötlet), melynek főbb témái a munka, élet, haszon, brazil emberjogi problémák, üldöztetés, antifasiszta harc stb. A könyv eljutott Mexikóba, Peruba, Argentínába és Uruguayba is. Ekkor jelenik meg split CD-jük is a brazil, anarcho punkot játszó EXECRADORESszel, szépen fogyott a cucc az USAban, Japánban és persze Spanyolországban is 5000 példányban.
’99 szeptembere új fordulatot hoz a zenekar életében, turnéznak Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban is, majd négy hónapra rá irány Anglia és Mexikó. A koncertek nagy részét anarchista kollektívák és a JAR (hatalomellenes fiatalok szövetsége) tagjai szervezték, és reklámozták ezerrel.
Ennyi minden mellett még maradt idő a „Solidaridad” (szolidaritás) élő lemez elkészítésére, mellyel elmondásuk szerinte nagyon elégedettek a srácok. A munkálatok a Bunt Studióban történtek, Menno Baker és Daniel Alcover segítségével, 8 nap alatt 19 dalt rögzítettek. Ez időben szerepelnek egy csomó válogatás CD-n is, pl.: Aftermath, UPS zine, zine TOKSIKO.
Nem tétlenkednek ezután sem a faszik, el kezdik felvenni az „Ingobernables” (irányíthatatlan) című albumot, miközben Pepino (bass) kilép a bandából. Ekkor kezd el dolgozni a Guild Graphic Arts and Entertainment egy videón, mely a Sin Dios 10 éves fennállásáról szól, ez a „Sin Dios...-más de diez años de autogestión” (Sin Dios… Több mint tíz éve önállóan). Végre találnak basszerost Javi személyében és egyból túrára is indulnak Svájcba, Portugáliába és Olaszországba. Később az „Antifascista 2000” nevű szervezet szervez számos koncertet Mexikóba, Puerto Ricoban és az Egyesült Államokban.
Ekkortájt adja ki a SKULD -egy tekintélyes német alternatív kiadó- dupla EP formájában egybegyúrva a Ruido Anticapitalistat, a Alerta Antifascistat és Guerra, A La Guerrat. Ezáltal egyre ismertebbek és népszerűbbek lettek az európai színtéren.
Majdnem egy évvel később megjelenik az „Ingobernables” könyves CD formájában, mely tartalmazott egy 108 oldalas levelet, a szövegeket és egyéb felforgató anarchista propaganda röpiratokat is. A felvételen rengetegen közreműködtek, igazából egy kollektíva eredménye ez a kiadvány. A CD-n énekel Eva a NO ID és a Maquiladorasból, az „EEUUropa” című számban; a könyvön Endika Zulueta, Javier Canadas, Pilar Hermoso, Juanma Olarieta, Eva Groningen és még néhány kollégájuk dolgozott. A kiadásban a La Idea, a Potencial HC, a K7 és a Don´t Belong segített és a mai napig 14000 példányt adtak el. Megjelent Argentínában, Brazíliában, Mexikóban és Németországban is.
2006-os feloszlásukig még két albumot jelentettek meg nem kevés sikerrel az „Odio Al imperio”-t (Utálom a birodalmat) 2002-ben és a „Recortes de libertad”-ot (Csökkenő szabadság) 2005-ben. Közben folyamatosan odafigyeltek a kultúra, a zene és az anarchista eszmék támogatására és terjesztésére, soha nem alkudtak meg a majd’ 20 éves fennállásuk alatt.
2006. június 30-án a banda bejelentette, hogy "felhagy zenei tevékenységével". A következő bejelentést tették még: "Az ellenségeinknek üzenjük: egyéb frontokon folytatjuk!", továbbra is elítéljük az izraeliek agresszióját, az amerikai imperializmust, a kormányt és az elnyomás minden formáját.
A zenekart fontos szabályok mellett művelték, ezek pl.:
* Az LP-k ára mindig megfizethető (fele vagy kevesebb, mint a kommersz LP-k). Az árat mindig feltüntették a borítón is
* Megfizethető árak a koncerteken (belépő és ital)
* Soha nem játszottak olyan rendezvényen, mely intézményi szervezetekhez és politikai pártokhoz köthető
* Az anyagaik, kiadott cuccaik, koncertjeik mindig full DIY alapon működtek, saját maguk készítették, felügyelték, kontrollálták őket, önszerveződő módon
* A zenekart sohasem saját szórakoztatásuk, vagy egyéb szórakozás céljából csinálták
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
