03
11/2009
0

Shitlickers interjú

Akik otthon vannak valamennyire a crustpunkban, meg a brutálisabb zenékben, azok bizonyára találkoztak már ezzel a "legendás" zenekarral. Régisulis srácok ezek, akik aktív részesei és elindítói voltak, a Svéd- és veleegyütt az északi országok raw színterének. A zenéjük nyers és arcletépően agresszív rawpunk, nincs kec-mec. Az interjút a Driller Killeres Christ készítette, a Shitlickers (volt) énekesével Lasseval.

Ok, kezdjük a legelején. Mikor és hol indult útjára a Shitlickers? Sokkal másabb volt a zenétek akkoriban? Milyen más bandákban nyomtátok még?

Én (bass) és Jimmy (gitár) alapítottuk a Shitlickers/Skitlickerst Göteborgban, az 1981-es év elején. Gutte dobolt és Jimmy csaja énekelt. Ekkoriban angol punk zenekarok roadjaként dolgoztam, és benyomtam magunkat az Exploited elő zenekaraként. Elég borzasztó Rock ’n Roll punkot nyomtunk és ezzel a felállással ez is volt az utolsó koncertünk. Elkezdtünk egy új bandát, teljesen új zenei iránnyal, amiben már én énekeltem, Jimmy gitározott, Gutte dobolt és Sixten (GBG-Punx, Anticimex) basszerozott. Más zenekarnév híján megtartottuk a Shitlickers nevet. Új gyors, rövid dalokat írtunk, súlyos riffekkel és erőszakos szövegekkel. Egy bulit nyomtunk ezzel a felállásal, mielőtt Jonsson a basszeros szerepet (ekkoriban ő is játszott az Anticimexben), és Bob Stacy (a Roxy nightclub kidobója) pedig a dobos posztot vette át, és megszületett a valódi Shitlickers. Más zenekarok? Basszeroztam ’82-ig a GBG-Punxban és doboltam ’83-ig a Troublemakersben.

Mikor hallottál először a raw punkról? Mindig is raw punknak hívtátok a zenéteket? Beszéltek ekkoriban D-beatről? A Shitlickers nagyon korán kezdett el ilyen brutális zenét játszani, honnan jött az inspiráció ehhez? Másik hasonló svéd banda ekkoriban csak az Anticimex volt. Jonsson mindkét bandában gitározott, gondolod, hogy hatással volt rátok?

1981 telén együtt játszottunk néhány másik bandával (Anticimex, Asta Kask) a Rockers klubban, ez a buli lett a svéd hardcorepunk kezdete. Mi hardcorepunknak, raw punknak, trash punknak hívtuk. A zenénket a Discharge ihlette, de meg akartuk találni a saját stílusunkat. Én és jimmy írtuk a dalokat, de Jonssonra is mindig lehetett számítani, úgymint zenész és mint barát egyaránt. Svéd referenciánk egyáltalán nem volt ekkor. A zenei hatásaink az Egyesült Királyságból érkeztek, komppal Göteborgba. Egyébként még a mai napig hallgatok 4-skinst és Cockney Rejectset, még ha más zenét is játszottak mint mi.


Ha jól tudom, akkor az első albumotokat 1982 tavaszán vettétek fel. Melyik stúdióban? A zene hihetetlenül brutális és ezt kevés bandának sikerült túlszárnyalnia. Mesélj a felvétel körül keringő anekdotákról! A második album 1982 nyarán lett felvéve. Hol? Kiadatlan volt, amíg a Distortion ki nem adta?

Igen, az első albumunkat (WARSYSTEM) 1982 tavaszán rögzítettük a Studio Laneben, Göteborgban. Az emberek azt hiszik, hogy az éjszaka közepén betörtünk a stúdióba, lopott cuccokon felvettük az anyagot, majd leléptünk olyan gyorsan, ahogyan jöttünk. Ez csak egy mítosz. A felvételt nagyon komolyan vettük. Tudtuk, hogy meg kell találni azt a hangzást, ami megkülönböztet minket más bandáktól pl. a gitárerősítőt betettük egy szekrénybe és lyukat fúrtunk a membránra egy injekciós tűvel. Ez adta a különleges hangzásunkat, ráadásul minden dalhoz 4-5 azonos gitárt hozzáadtunk, hogy még kövérebb hangzást kapjunk (mint a Pistols volt anno). Ugyanezt az elgondolást alkalmaztuk más hangszerekre is, sok visszhang a dobokra, magas-közepes hangterjedelem a basszusra a különböző hangzás miatt. Kísérleteztünk. Sok bandának - akik olyan műfajban tolják, ahol sok az egyforma zenekar- hibája az, hogy nem szánnak elég időt arra, hogy kikísérletezzék saját stílusukat, ezért mindenki szinte ugyanolyan és csak nagyon kevesen vannak, akik egyedülállóak.

A második lemez (SILENCE) 1982 őszén rögzítettük, ugyanabban a stúdióban. A zenét új irányba akartuk vinni, sötétebb és hosszabb dalokkal, de a megfogalmazásuk túl szegényes volt, meg mi is elég szar állapotban voltunk. A tűz eltűnt és tudtuk, hogy ez a vég kezdete. Az elégedetlenségünk diktálta, hogy 15 évvel később újra kiadjuk ezt a lemezt.

 

Az első album két különböző kiadásban jelent meg; 1. GBG 1982 egy késsel a gyomorban és a 2. rajzos cucc a Cracked Cop Skulls, a külföldi piacra. Miért a két különböző kiadás? Tudod, hogy hány különböző nyomtatvány van? A split EP az Anticimexszel egy bootleg, tudod, hogy azt ki adta ki? Ti adtatok engedélyt arra, hogy az első album többfajta borítóval jelenjen meg az eredeti mellett?

Az első albumnak csak egy bakelit változta van; a borítón egy kés van beleszúrva egy gyomorba, a hátoldalon pedig egy kép látható a zenekarról, 300 db készült belőle, fehér színű, saját kiadás. Minden más kiadás (Bullshit Records, Malign Massacre, vázlatborítók, Anticimex split stb.) bootlegek, részünkről nincsenek jóváhagyva. Az érdeklődés az album iránt nagyon nagy, mind Svédországban, mind külföldön. Angol lemezkiadók szerződtetni akartak minket. Az információterjedés már akkoriban is gyors volt. Jimmynek maradt még pár eredeti albumja, én elvesztettem az egyetlen példányt a feloszlásunkkor. Van egy élő felvételem, amit nem lehet kiadni a rossz minősége miatt, pedig van rajta pár szám, amik nem jelentek meg sehol.

A Shitlickers az egyik legmitikusabb banda ezen a környéken. Mit gondolsz, miért? Soha nem láttam interjút veletek, és a szóbeszéd szerint, az élő fellépéseitek igen durvák voltak, a brutális énekessel a középpontban. Kell lennie mégis valaminek, hisz te is ennyire odavagy ezért az időszakért, pedig csak egy albumot jelentettek meg, volt néhány fellépésetek, aztán eltűntetek.

Sok ok akad: mi voltunk az egyik első zenekar a világon ebben a műfajban, csináltunk egy felvételt: személyes, konkrét, felismerhető hangzást és erős dalokat írtunk, hogy az emberek megjegyezzenek. Az erőszakos bulik, amelyeket rövid ideig adtunk (1981-1982) váltak a fő okaivá annak, hogy elhagytuk a punk közösséget (legalábbis én és Jimmy, aki eltűnt a motoros világban). Nem adtunk egy interjút sem, őriztük a védjegyünket és nem szerepeltünk egy válogatáson sem más bandákkal. A zenekar tagjai igazán színes egyéniségek. Az a tény, hogy mi a „Shitlickers-kör” idősebbek voltunk, mint a hardcorepunkok, szintén számít. A fiatalok felnéztek ránk és leszartuk, hogy mások mit gondolnak. Pl.: Jonsson és én gyakran hallgattunk ’50-es évek beli rockot, mint Elvis, Dion és Sedaka, és ez kissé zavarta a fiatalabb punkokat. Persze lehettünk volna olyan banda is, de mi komolyan vettük a zenét, a koncerteket, a felvételeket,a borítókat stb. A zene volt az első, minden más csak másodlagos jelentőséggel bírt. És tudtuk mit csinálunk. Tudtuk, hogy egy zenekarnak, bármilyen műfajú is legyen, rendelkeznie kell a) jó dalokkal, b) személyes hangzással és c) agresszív marketinggel.

Ki írta a szövegeket és honnan merítettétek őket? Politikus bandának éreztétek magatokat? A háborús szövegek a rawpunk bandáktól nem szokatlanok és azt hiszem a Dischargetól is kaptatok egy kis inspirációt.

A Discharge a háború ellen írta a szövegeit, a mi szövegeink javaslatokat tartalmaztak az erőszak megszűntetésére. A szövegismétlések minden verse-ben tudatosak voltak. Ha egy mondatban el tudod mondani, amit akarsz, akkor nincs szükség több szövegre. Nem voltunk politikai vagy nem politikai zenekar, mi a Shitlickers voltunk, és egy csomó, más vélekedésekkel ellentétes véleményünk volt. Mi egy hamisítatlan punk bandának tartottuk magunkat, ami azt jelenti, hogy mindazon dolgok ellen voltunk, amelyeknek más mellette, és olyan dolgok mellé álltunk, amiktől más elfordult. Mindaddig, amíg konfliktus volt, boldog voltam. Ezt alkalmaztuk a többi punkkal szembe is. Megvetettem a kiszámíthatóságot. A politikailag korrektséget. Néhány punk meg akarta változtatni a világot, pornó színházak megdobálásával. Bob és én, akik állandóan a Roxy night klubban együtt lógtunk a sztriptíz táncosokkal és egyéb figurákkal a pornó bizniszből, nem értettük mit csinálnak ezek.

Sok erőszak volt ekkor a hardcoreban? Ha igen, kik voltak az ellenségek? Rockerek? Nácik? Számottevő volt a narkó ekkoriban?

- Sajnos, sok kábítószer volt a színtéren. Mint a mai társadalomban. És a zenekarban is voltak problémák. Amikor balhé volt, nem volt különbség színpad, vagy közönség között. Én mindig részt vettem a bunyókban, mivel eléggé lobbanékony vagyok, és részben ezért, senki sem tudott leállítani. Olyan volt, mint a Clockwork Orangeben. Amikor tinédzser vagy, tesztelni szeretnéd a korlátaidat, és ezt addig csinálod, amíg valaki hozzád közel álló azt nem mondja, hagyd abba. Felnéztünk a motorosokra, és soha nem volt semmi gáz, éppen ellenkezőleg: kiálltak a punkok mellett, jöttek koncertekre, és néhány régi punk zenekar még játszott is motoros és rocker helyeken. Ez egy nagy különbség volt Göteborg és Svédország többi része között. Amikor elkezdtük, Jimmy egy skinheaddel osztotta meg a lakását, és néha partiztunk is velük. Nem különbözött az értékrendünk, így természetes volt, hogy együtt lógunk. Ekkortájt a hardcorepunk csak egy kisebb tömeg volt, ami ezután kábé fél évvel vált mozgalommá.

 

Beszélnél egy kicsit a ’80-as évek eleje beli punkmozgalomról?  Úgy tűnik, mintha akkor, nem ugyanazok lettek volna a választóvonalak, a stílusok között. Mennyire volt jelen Haga (Göteborg egyik kerülete) a punk színtérben? Mit gondolsz, miért jelentek meg ilyen korán Göteborgban az ilyen brutál zenét játszó bandák? Melyik bandák voltak szerinted a legjelentősebbek az akkori svédországi rawpunk színtérben?

 

Mi, akik részt vettünk a punkban a ’80-as évek kezdetétől fogva, azt tapasztaltuk, amit feltehetően a ’77-es punkok is; valami olyasmi történik itt, amit senki nem tapasztalt ezelőtt. Valami új. Haga az új zenék központjává vált, ezért óriási jelentőséggel bírt. És szinte minden ugyanabban a blokkban türtént; a mi próbatermünkben, Sprangkullenben, a Roxyban ... Haga olyan volt, mint a Christiania Koppenhágában, Dániában, egy szentély a maga szabályaival. Sok fellépési lehetőség volt itt, és Göteborg körül is. Sokan csak feldolgozásokat játszottak csak egy éjszaka erejéig, olyan régi göteborgi bandáktól, mint a Goteborg Sound, a Perverts és a The Leather Nun . Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek voltak -mint Lob, Blomgren, Freddie Wadling és Jonas A -, akik támogatták a rawpunkot, és ez sokat jelentett, nem csak zenei szempontból, hanem az új színtér megalkotása miatt is.

Úgy gondolom, hogy a Shitlickers volt kezdetben a legfontosabb a zenekar ebben a műfajban. Feltettük a lécet a felvételeinkkel, élő fellépéseinkkel és a koncertszervezéseinkkel. Például Sixten és én rendeztük az első sprangkulleni rawpunk fesztiválokat. Majd a Anticimex vált ezen műfaj legfontosabb zenekarává.

 

Ha neked kéne dokumentálnod a Svéd rawpunk színtér kezdetét, mely bandákat nem hagynál ki semmi esetre sem? Az Egg Tapes és a Really Fast sokat számítottak?

Az Egg Tapes már nem létezett akkor, amikor mi, a Really Fastról meg sosem hallottam. Az Anticimexék voltak a barátaink, és a zenei versenytársaink is. Mi voltunk az idősebbek és a nagyobb pofájúak is; mindig gondoskodtunk róla, hogy előttük játszunk a bulikon, mert mire mi lejöttünk a színpadról, addigra a közönség annyira összeverte egymást, hogy a többségük hazament.:)

Volt szó 1982 óta reunionról? Amúgy mit gondolsz ezekről az újjáalakulásokról? Miért léptél ki? Milyen érzés, ma olyan dolgokról visszajelzéseket kapni, amik sok évvel ezelőtt történtek? 25 év túl sok idő, vagy mi?:)

 

Természetesen, nagyszerű érzés, ha a mai kölykök tisztelik, amit anno csináltál. De ez már régen volt, elmúlt. Abbahagytuk, mert nem tudtunk többet bele adni, és soha nem beszéltünk reunionról. Nincs is bajom azokkal a bandákkal, akik egy idő után újra elkezdik nyomni. Gondolom jó a pénz…

 

THE SHITLICKERS:
Lasse - ének
Bob - dobok
Jonsson - basszus
Jimmy - gitár


1982 (tavasz) - "WARSYSTEM"

1982 (nyár) - "SILENCE"

1982 (ősz) - "THE LIVE ALBUM" (kiadatlan)

1997 (tavasz) "THE COMPILATION CD"
                           "THE PICTURE DISC"


 

A bejegyzés trackback címe:

https://agyampokla.blog.hu/api/trackback/id/tr531495211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.