25
06/2010
2

... megkésett rewiev-k

…ámokfutásom egy nonkonformista vasárnap, avagy hallgass zenét és írj kritikát házimunka közben.

Valljuk be, aki aktívan éli a punkrock-ot, általában a vasárnapjai nyugodtak. Nálam legalábbis a passzív pihenés kitüntetett napja, amikor az ember végre szó szerint semmit tehet. Pihen. Piheni a héten a melóban összeszedett és hazahordott frusztrációját, valamint a pénteki és/vagy urambocsá’ szombati koncert testi és lelki fáradalmait, fájdalmait. Igyekszik ilyenkor az ember mind testileg, mind szellemileg regenerálódni, kikapcsolni, hol egy jó filmmel, hol végre az éppen olvasott könyvbe való belelapozással. A többi, a tárgyhoz kapcsolódó alternatívát mindenkinek a fantáziájára bízom ;) Délután már jön a tipródás ismét, az egyre erősödő belső feszültség, a megszokott pizzafutárod érkezése, a délutáni órákban is már a vasárnap végének a közeledtét jelzi, amely az ismét elkövetkező hétfői mókuskerék előjele.
 
… ezen a vasárnap nem így történt. Nem így zajlott le. Történt ugyanis, hogy valami ok-okozat, sors, egy felsőbb „vezetés” – kinek értékrendje, hite szerint – semmi programunk nem volt. Se koncert, se közösségi program, se családlátogatás, se olyan idő, ami bárminemű, a lakáson kívül végezhető tevékenységet megengedne. Maradt hát így programnak a néha már egyre jobban feltorlódó, idő, kedv és energia hiányában hanyagolt, és néha többé, kevésbé már a családoddal szemben érzett lelkiismeret-furdalás határát súroló érzés miatti házimunkába való besegítés.
 
Hely, hó, let’s gó, hát kezdjük el. Gyerünk, irány a konyha. Hajrá, hajrá, elő a magnót és már a száradó edények pakolásához való felkészüléskor felcsendül a NINPULATORS demókazi.
 
Ó, igen, igen, igen… Jaj, ne siessek, az első szám jön. Ó, igen, igen, igen… Nem, nem, még mindig az első számról beszélek. Igen, ez az, ez kell nekem. Igen, ez az, amit szeretek. Igen, jön a pánkrokk a magnóból. Úgy, ahogyan szeretem, úgy, ahogyan kell: karcosan, koszosan, dühösen. Ó igen, pont ez a fajta stílusú pánkrokk, ami oly közel áll hozzám. Semmi tökölés, bele az arcodba. Színtiszta frusztráltság, színtiszta düh, rólam szól, nekem szól, olyan srácoktól, amilyen én is vagyok, olyan dolgokról, amik engem is foglalkoztatnak, bosszantanak, amit szinte ugyanúgy átélek, megélek, túlélek. Segítenek a riffek, a dallamok. Pont, ahogyan a korai amcsi és honi bandák, vagy az olyanok zenekarok, akik – abszolút pozitív értelembe vett hasonlítási, viszonyítási (???) alapnak – beugrottak hirtelen: régi Unseen, néhol a gitárok miatt egy kis Dead Kennedy’s talán, magyar részről meg egy feljavított Qss, néhol old-school hardcore elemekkel. Felváltva követik egymást az angol és magyar nyelvezetű számok, így változatos. Élvezhető. Bontok egy sört. A 6 szám nagyon gyorsan lepörög. Az edények helyrekerülése és a mosogatógép ismételt megpakolása közben jó sokszor megfordítom a kazit. Hogy telhetetlen legyek, még 1-2 számot elviseltem volna. Fogy a sör is. Nem, nem vagyok telhetetlen, így inkább nagyon várom inkább az új kazit, epét, szevenincset…blablabla…Köszönöm Viktor a szalagot, nagy veszteség lett volna számomra a zenekart megismervén, ha ez a klasszikus hanghordozó  valami oknál fogva kimaradt volna az életemből. Edények kipipálva, újabb sör kibont, gyerünk, gyerünk hey hó, let’s gó! A demó cd változata – talán még ajándék felvarróval megtoldva ráadásul – kapható Némó butikjában.
 
 
Talán… Rendeld meg… vagy…vagy egy nagy élménytől fosztod meg magadat…! És ha ez nem volna elég, akkor jön a PR rész: 2 Something Against You, 1 Zero Tolerance és legalább egy fiatal korában Taktika, - most éppen – Bali, hol és mit csinálsz épp’? –  Otto Von Schirach Project…? Akit ezt nem mozdítja ki ebből, annak…!?!?!?
Kontakt: ninpulators[at]gmail[dot]com I http://www.myspace.com/ninpulators
 
 
Az asztalon persze a reggeli nyomai nem múltak el önmaguktól. Furcsa gondolatként – vagy az iskolás töritanítás miatt beugrott flash-em (az mi is az…?) pl. a pákózdi csata jutott az eszembe. Értem én, hogy eredménye és kihatása volt ennek a csatának valahol az életünk folyományaként. Elég sok-sokk (dierketkkétkával) jelentősége lesz, de jelen pillanatban azt vizionálom, hogy a „békét” követően mit gondolhatott a derék fejér megyei – remélem akkor az volt…!? -  földmíves, aki a csatát ott és akkor elviselvén/feldolgozván – mivel az élet megy tovább ;), kimegy a földre, és ott törött kerekű rééééézágyúkat és oszlásnak indult – innen/onnan hősi - tetemeket talál. Értem, hogy gőzgép, de hogy mi hajtja…? Érted, te örülnél ilyesminek? Hát én sem örültem a hátrahagyott morzsa és ételmaradvány halomnak…
 
Viszont annak örülök, hogy vannak a kisvárosomba olyan srácok, mint a Levi. Levit kedvelem, igazán jó arc. Tanár. Garfikus. Tulajdonképpen ő punk, erre már többször felhívtam a figyelmét. Lehet, hogy ez neki degradáló, azonban én teljesen pozitív aspektusban használom. Ha a zenei tudást nézem, ő nagyon sok húrt helyes sorrendben és helyes ütemben le tud pengetni. Kicsit talán önzően – módban, vegyes keservvel – más a közösséggel, ha már éretd, mire gondolok.. Sőt, a dobos Oszival crust (!!!) bulikat is látogatnak, bár már mindegy, punkság, hétköznapi diy koncertek látogatásának megemlítése velük kapcsolatban már tuti degradáló (remélem neeem!). Ja, van sok torzítója is. Egy egész sornyi. Nekem meg sörnyi..?! Persze ettől ugye még senki sem punk. Értékrendem szerint punknak lenni a hozzáállás és az alulról jövő önmegvalósítást jelenti közösségi szinten. Óh jaj, lebuktam. Na, szóval, neki van zenekara, amivel – ennek tükrében (is) – érdeklődéssel fogadok, követek. Volt még ősz végén a BILOKÁNSOK-nak egy lemezbemutató koncertjük. Okés, nyílván, vagányan mondanám, hogy behúztam a lemezbemutató tárgyát képező disc-et, de tényleg úgy kaptam, biza…! Jobb alkalom nincs is, hogy többször végig és áthallgassa az ember.

 

 

Ha már a zenekarral kapcsolatban volt/van néminemű ismeretségem – hát hajrá, itt nem lenne stílszerű használni a hey ho, let’s go „slogan”-t – legyen a további házimunkához „háttér”. Ninpulators kazi ki, Bilokánsok cd be. Hát, hallod, asszem ’92 óta (ha az év nem is biztos, de valamikor tutira akkortól tolják) a rockot. Rockot? A zenét… Rocknak tuti, villanygitár, torzítás, hangos dob… De ezen túlmenően vajon mi? 7 szám, kellemes, laza zene (!!!), harmóniák, olykor fuvola, billentyű, és mondanivaló (!!!). Ha leszűröd a régi népmesés okításokat, akkor az (állat)mesék mondanivalóját és annak tanúságait boncolgató szövegeket találsz a lemez címének megfelelően: „haladóknak”. Ha a „Kisgömböc”-öt – ami amúgy nem is „állat”, de old-school mese – nem jön át a mondanivaló, akkor ez sem fog. Olvas, tanulj, kombinálj, rakd össze a képet, ennyi…! Ha kicsit széles látókörűnek tartod magad, akkor egy próbát megér – véleményem alapján. – ha nem, hát nem, a párolt zöldségevés sem erőszak, ennyi ;) Na, jó, közben elfogyott egy (?!) sör, jöhet még.
Kontakt: bilokansok[at]freemail[dot]hu I http://www.myspace.com/bilokansokzenekar
 
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a portörlés macerás egy dolog. Nekem legalább is. Az hagyján, hogy síkfelületen letörlöd, - sima ügy – de a por gonosz. A por mindenhova, a legkisebb zugokba is bekerül. De honnan van ennyi por? És honnan bújik ennyi porcica az ágyad alá? És a diorámák mellé a szekrény tetejére a hangfalak mellé…? A porcicák megváltoztatják a 2. hágháborús mozzanatokat így konkrétan a szekrényem tetején. Tutira. A Wermacht hadosztályok reptereit is legyőzte. Ha nem is a filekben, nálam tuti 2 hetes offenzívákkal ők a nyerők. Lehet, hogy a világháborúban a porcica army bármi áron lett volna a nyerő, nem pedig Enola Gay a csomagjával. Talán. Vagy…? Valaki beengedi őket napközben, amikor nem vagyunk itthon? Szabotálják a védelmi vonalat..? Vagy beszöknek maguktól valami rejtekajtón, amikor már a sörök miatt gyakran mész vizelni és a figyelmed lankad…? Ez egy megfejthetetlen rejtély a számomra, még így ebben a korban is. Hogy ez pozi vagy negi, a te döntésed, viszont hogy a misszióm tovább folyhasson, legyen erőm és motiváltságom, muszáj volt valami poziban beleugranom…
 
 
…azaz egy újabb cd-t beleugratom a lejátszóba. Tessék, már pozi jelzőt előlegezek. Tessék, tessék, békés hardcore! Yo! Vagy hardcore Békésről? Ja, Another Way, Békés, ami nem túl békés, de ugyanakkor ez annyira nem dühös és nem lassú, de mindenképp üde színfolt a Viharsarokból! BUILT FOR LIFE. Muszáj megemlíteni, hogy van egy nagyon jó zenekar spanyolhonból, Mördare-nak hívják. Persze nyílván ez neked semmit nem mond, viszont van egy kislemezük a svéd Raw nevű csapattal. Eme split-et kis társaságunk másodpercről másodpercre ismer. A split első számát a Mördare nyitja, ahol a 00:18 másodpercnél vagy egy „Uh” bekiáltás. Ez a demó épp olyan, csak mégse :) Ahogyan fentebb Leviről leírtam, esetünkben a rendes srácot, akit most hívjuk Marcinak (mert úgy hívják), és mint kiderült – eme zenekar dobosa, így eme demó egy fanzine transzfer (nagyon várjuk már a Solidarity 2. számát!!!) kapcsán kaptam. Persze ő is kapott Iszonyat cd-t, szintén értékrendiség kérdése, hogy ez korrekt dolog volt, vagy büntetés :))) Nekem nem! Mármint köszönöm! Lehet, csak vizionáltam a sör és a fogyó energia miatt, de kis időutazáson vehettem részt. Ugyan nekem kissé metálos a hangzás és távol állok a metal-core-tól, de nekem visszaidézi az egykori SCHC érát és annak hozományát. Kapásból az SFF és a hozományos csornai Suicide Pride ugrott be – nyílván a korai időből -, in ya féc zakatolós hangzásával, könnyen megjegyezhető (nem, nem negatívból!!!) szövegeivel és kedves, értékrendemhez hasonló – és színt vallva kicsit kedvesen idealista és így talán utópikus – szövegeivel. Fasza diy cucc, igényesen meghajtott fénymásolt borítóval plasztik tasakban. Ha kedveled az ilyesmit, akkor ne habozz, bemutatkozó demóként 100%-ig helyt áll, ha nem, akkor meg miért nem takarítasz te is, ahelyett hogy a hülyeségeimet olvasod…?!
 
…fáradok.. A sör is lassan elfogy.. Mármint a sajátom. Apunak még van… Dugiban, bent, a garázsban. Hogy úgy tehessen, mintha nem tudná. És persze legyen anyunak mit mondania. Lassan végzek, lassan vége a délutánnak is. Erejem fogytán, fogy a délután, frusztrál, hogy elment még egy vasárnap, de ha úgy tetszik, még egy nap az életemből. Kínzóan zakatolóvá válik, lassul, pont, ahogy a doom zenei stílustól elvárjuk. Leépít kissé, lebegtet, szinten tart. Ébren tart. Ébren, a riffek. Nekem fiatal koromban a My Dying Bride és az Anethema jelentette a doom zenét, no meg Mórról az Exhumator, akinek a 2. demója is alig fért rá egy 90 perces kazira. A ’Sabbath-ot valamiért csak 1-2 riff miatt kedveltem – perszepersze, a Paranoid-ért is -, pláne, hogy Ozzy még galambok fejét is leharapja. Mekkora már ez? Hát nem tudom… Van valahol vagy 2 Crowbar kazim. Sötét vastag riffek, lehúzós zene, nagydarab kopasz énekes szakállal. Nekem a TORN FROM EARTH valamiért ezt juttatja eszembe. Még az énekes is, tisztára, mint a Crowbar-ból, bár  Benedekünk azért cingárabb, alacsonyabb is t’án. Benedek az énekes. Csak szakálla nincsen. Szintén kedvelem. Aranyos srác. Ő is pánk, bár Ő talán tudja is. Sőt. Éli. És itt van ez a kislemez féleség. Továbbra sem fogom élni a doomot, de ez kellemes, kellemes levezetése a vasárnap délutánomnak.
 
 
Belesüppedek egy fotelbe, „kész” a takarítás, kész a rewiev, a kislemezt újra betöltve várom a pizzafutárt.
 
Eltelt egy vasárnap ismét... egy nyomorult vasárnap...
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://agyampokla.blog.hu/api/trackback/id/tr472109235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Distomi 2010.06.28. 21:37:53

a mosogatógép belefér a profilunkba uram?

Grund-core 2010.06.29. 08:27:13

@Distomi: a rivjú elején a "családnál" végzett házimunka megjelöléssel belefér...?