09/20200
Dropdead interjú
Jövőre lesz 30 éves a zenekar a napokban jelenik meg az új nagylemezük, több mit húz év után. Ezt az interjút Marika Z. készítette az idioteq.com számára 2018-ban Bob Otissal az énekessel.
Miért alapítottátok a zenekart?
Akkoriban (1991) nagy hardcore punk rajongó voltam évekig néztem a hőseimet élőben a színpadon. Arra gondoltam, hogy „ezt én is meg tudom csinálni, van egy gitárom és egy szaros erősítőm… talán akad néhány, hozzám hasonlóan fura arc, aki szereti az efféle zenét”. Aztán kiraktam pár szórólapot a városban és így találtam meg Briant, aki a dobosunk lett és már 30 éve nyomjuk együtt. Hamar haverok lettünk és együtt beszerveztük Bent, akivel így meg is lett a banda magja. Nem voltak nagy terveink… csak néhány punkrock kölyök, akik valami zajt akartak kelteni.
Volt valami, amiről konkrétan írni akartál szöveget és ezt előadni?
Kezdetben, csak olyan dolgokról, amik általánosan felbasszák az agyamat. Mint a rendőrség, nácik, háború, kormány, apátia, állatkínzás. Visszatekintve szokásos punk témák is voltak, mint a tekintélyellenesség ilyesmik. Fiatalok voltunk ezek a dolgok valóban dühítettek és a zenén keresztül próbáltunk eligazodni a világban. A korai bulijaink nagyon erőszakosak és veszélyesek voltak, mondták is a srácok, hogy be voltak szarva tőlünk. Ma már csak röhögünk ezen.
Miért ezt a grindcore/powerviolence stílust nyomjátok?
Ezeket a címkéket a mások aggatták ránk. Kezdetben crust bandának is hívtak minket. Mi csak gyors hardcore punk vagyunk, sokféle hatással. Nekem nagy inspiráció volt az anarcho punk, mint az Icons of Filth, Crass, Discharge, Wretched. Briannak a japán bandák, mint a Gauze, Systematic Death, Outo, és hasonlók. Ben mutatott nekünk pár nyugati parti cuccot mint a No Comment, Crossed Out, Infest, stb. Ezekből a hatásokból raktuk össze a saját verziónkat, amit próbáltuk olyan gyorsan nyomni ahogy tudtuk. Gyors, hangos, rövid hardcore.
Volt valamilyen zenei előéletetek?
Nagyjából semmilyen. Brian játszott korábban egy-két garázs bandában, Ben és én meg csak a szüleinket idegesítettük azzal, hogy mindenféle szar cuccon csaptuk zajt a garázsban. Kezdetben én gitároztam, de csak azért mert nekem volt cuccom, aztán cseréltünk és Ben lett a gitáros. Ami a legjobb döntés volt, mert ő sokkal jobb gitáros Ha-ha-ha
Mikor elkezdtétek a bandát 1991-ben milyen volt az underground színtér?
Providence nem volt akkoriban egy hardcore punk Mekka. Volt egy csomó noise rock zenekar mint a Six Finger, Satelit, Von Ryans Express, megy ilyenek, de a punk és hardcore színtér nem volt túl nagy. Voltak azért bandák mint a Wurst, Furnace, Skinned Alive meg metal zenekarok is pl: Phlegm, Vital Remains, stb. Mi voltunk egy egyetlen politikai hardcore banda a városban emlékeim szerint. Felvettük a kapcsolatot olyan bandákkal mint a bostoni Disrupt, Deformed Conscious and Sasquatch meg a Taste of Fear, akikkel jó haverok lettünk.
Miért az állati jogok, társadalmi problémák és a környezet a kedvenc témáitok?
Mint korábban mondtam, nagy hatással volt rám az anarcho punk, mint a Crass, Conflict, akik felnyitották a szemem (és az elmém) ilyen témákban. Elkezdett érdekelni mi történik valójában a világban: állatok kizsákmányolása, újjáéledő fasizmus, kormányzati elnyomás, stb. Így találkoztam Peter Singer Animal Right c. könyvével is. Azokkal a témákkal szerettem volna foglalkozni, amik körbevettek minket pl. amerika terjeszkedése, háborúk a Közel-Keleten stb. Bár a szövegeket én írom, de mindannyian nagyon hasonlóan gondolkodunk ezekről. Korán rájöttünk, hogy a zenénkkel tiltakozhatunk és nagyon szomorú, hogy ezek a szarságok még a mai napig megvannak, ill. megtörténnek.
Elmondhatjuk, hogy a 90-es évek Providence-sze, illetve úgy általában az USA-ja inspirált arra, hogy zenekart alapíts?
Zeneileg inkább a külföldi bandák inspiráltak. Angol anarcho, mint a BGK, vagy a holland Larm, no meg Raw Power, Rattus, Mob 47… De persze mindez akkor történt, amikor az öreg Bush hatalomra jutott és elkezdődött az öbölháború… Ekkoriban újra megindult egyfajta rettegés és a politikailag aktív fiatalok azt mondták „már megint itt tartunk”. Emlékszem ekkoriban volt olyan, hogy a zenekarral beugrottunk egy kisbuszba, elmentünk a Fehér Házhoz egy hatalmas tüntetésre, mert mindannyian érintve éreztük magunkat ebben a történetben. Így visszatekintve, ugyanaz a hit és meggyőződés mozgatja a barátságunkat és a zenekart, immáron 3 évtizede.
Mióta elkezdtétek a zenekart drasztikusan megváltozott a világ. Láthatjuk a fasiszta kormányok felemelkedését, a terrorizmust és rettegést a más vallású emberektől. Hatással van ez a rátok, mint zenészekre? Ha igen, miként?
Biztosan táplálják ezek is a tüzet bennünk. Rengeteg lehetőségünk van beszélni ezekről a dolgokról és kötelességünknek is érezzük, hogy kommunikáljuk a filozófiánkat, valamint a világnézetünket a koncertjeinken. A világ szörnyű fordulatot vett. Az USA és az olyan gyökerek, mint Trump meg a jobbos haverjai, vagy a háborúpárti gyáva rasszisták csak egyre több olajat öntenek a gyűlölet tüzére. Mi továbbra is felszólalunk, tüntetünk és tanítunk, mivel zenekarként sokkal többet tudunk tenni, mint csupán zenélni. Ez a kollektív lázadás filozófiája. Nagyjából mindig is ezt a DIY hozzáállást követtük, de mostanra megpróbálunk egy kicsit több lazaságot belevinni, pl. ha van időnk felfedezünk új helyeket, kajákat, kultúrákat. A korai időkben mikor turnéztunk, úgy voltunk vele, hogy lépjünk fel minél több helyen és kész, soha nem élveztük ki ahol éppen játszottunk, csak lenyomtuk a bulit aztán be a kisbuszba és irány egy másik város… A tempó most kicsit lassabb, jobban megválogatjuk, hova és mivel megyünk. Ez lehetővé teszi, hogy élvezzük az utazást meg az együtt lógást, a bandán belüli barátságunkat.
A koncertjeitek mindig energikusak és erőteljesek. Mennyire fontos a kapcsolat a közönséggel?
Szerintem ez a legfontosabb. Ez az alapja az egésznek, felállunk a színpadra és nyitott emberekkel kommunikálunk a világ minden tájáról. Legtöbben azért jönnek el a koncertjeinkre, mert hasonló a felfogásuk, hasonló dolgokra vágynak mint mi. Reméljük, hogy tudjuk támogatni és motiválni a srácokat abban, hogy cselekedjenek a sok destruktiv és elnyomó szarság ellen. A dalok is erről szólnak. Reméljük, hogy inspirálni tudjuk az embereket és lángra lobbantjuk bennük a lázadás és a fiatalság szikráját.
Tinédzser korom óta figyelem a zenekart, most 34 évesen is izgatott vagyok, hogy újra láthatlak titeket élőben. Szerinted miért ragaszkodnak hozzátok az arcok ennyi év után is?
Azt hiszem a miatt, hogy az eleje óta ugyanabban hiszünk. Tudják rólunk, hogy 30 éve ugyan azt nyomjuk, inspiráljuk és megmozgatjuk az embereket. Hitelesek vagyunk, mert a magánéletben is gyakoroljuk azokat az elveket amikről beszélünk. Én például fogyatékosokkal foglalkozom, részt veszek állatmentésekben, tüntetéseken, akciókban illetve vegán előadásokat tartok. A punk nem divat, így gondolkodom és így is élem az életem. A bandában mindenkinek megvan a saját filozófiája és azt gyakorolja a mindennapokban. Nagyon büszke vagyok, hogy megoszthatom a tapasztalataimat másokkal.
Van legjobb- és legrosszabb koncertélményed?
Az a legjobb, amikor a srácok elmondják, hogy miként változtattuk meg az nézeteiket és miként hoztunk pozitív változást az életükbe, pl. hogyan lettek vegánok, vagy csatlakoztak állatvédő csoportokhoz. Néhány éve egy fiatal srác elmondta, hogy csatlakozott a világhírű Sea Shepard-höz, Paul Watson kapitány irányítása alatt, aki a személyes hősöm az állatvédelem területén. Szóval ez nagyon inspiráló számomra. Megéltünk rengeteg vad dolgot is a koncerteken… Zavargások Mexikóvárosban, vagy a pince buli Észak-Karolinában, ahol annyi ember jött össze, hogy beomlott a hely… Azt hittük ott marad a fogunk. Korábban Kelet-Németországban nácik támadtak ránk és le kellett törnünk a széklábakat, hogy védjük magunkat. Rengeteg időt voltunk úton, milliónyi sztorink van, mérföld hosszú listát tudnék írni. De a legjobb dolog az, hogy megannyi jó emberrel találkozhattunk és sokakkal életre szóló barátságot köthettünk.
Legutóbb 2017-ben jártatok Európában, terveztek visszajönni valamikor?
Azt hiszem igen. Volt arról szó, hogy nyomunk pár bulit az Infesttel az Egyesült Királyságban és remélhetőleg eljutunk az öreg kontinensre is. Jelenleg gőzerővel dolgozunk az új anyagon és ezeket a dalokat mielőbb szeretnénk eljátszani élőben is.
Beszéljünk a lemezekről. 1993-ban kér teljes hosszúságú albumot és 1998-ban egy Untitled-et adott ki az Armageddon kiadó. Mit gondolsz, a mindennapi élet-, a társadalom-, vagy a politikai kérdések megítélése változott azóta ezekhez az albumokhoz képest?
Igen is és nem is ... Úgy vélem, hogy ezeknek a problémáknak a megítélése minden bizonnyal érlelődött és fejlődött az idő múlásával, de a legtöbb dolog, amit a 90-es években írtunk, sajnos még mindig aktuális. Szörnyűbb dolgok történnek a bolygónkon, mint valaha és az ezzel kapcsolatos üzeneteink egyre égetőbbek. Rendkívül veszélyes és bizonytalan időket élünk ...
Sok split lemezt adtatok ki, van köztük olyan, amelyik különleges számodra?
Mindegyikhez külön emlék fűz, jó ezekre az időkre gondolni. De két kedvenc van azért: a Totalitar és a Ruidosa Inmundicia, mert nagyon szeretem mindkét zenekart és a lemezen lévő anyagot is. De a Crossed Out split szintén favorit.
Kivel adnál ki szívesen split lemezt?
Sok évvel ezelőtt akartunk csinálni egy splitet a Los Crudos-sal, de nem igazán jött össze, úgy ahogy akartuk, így nem lett belőle semmi. Kurvára tisztelem őket és mindig az volt a vágyam, hogy egyszer közös lemezen szerepelhessünk. A Doom-mal is jó lenne, mert imádom azokat a srácokat. Ha visszahozhatnék a halálból egy zenekart az a Crass lenne, nagy hatással voltak rám. De király lenne egy Conflict vagy a Gauze split is.
Utolsó anyagotok Ruidosa Inmundicia split volt. Tervben van új anyag?
Jelenleg írjuk az új dalokat, már most van egy rakással, egy nagylemezt szeretnénk kiadni. Van egy Discography 2 album, amin lesz kiadatlan, remix meg sosem hallott feldolgozás is. Ez a tervek szerint idén megjelenik. Meg szó esett a Crossed Out split 5” újra kiadásáról, de ez még várat magára.
Az új dalokban hozzátok a szokásos gyors agresszív Dropdead stílust? Vagy várható valami új próbálkozás?
Gyors és brutális lesz tele svéd és japán hardcore, valamint a hagyományos USA fastcore hatásokkal. Ez az eddigi legérettebb cuccunk, ha rajongónk vagy extra boldog leszel. Én nagyon kamázom.
Mondanál pár szót az új dalokról?
Sok téma lesz arról, hogy mi történik jelen pillanatban az Egyesült Államokban: Donald Trump jobboldali kormányának felemelkedése, az emberi jogok felszámolása, a média manipulációja és propagandája, valamint nagyon súlyos állatvédelmi üzenetet is hordozni fog. NEM lesz boldog lemez…
Az elsők között játszottátok a keleti parton ezt a fajta stílust. Van valami olyan új zenekar, ami hatással volt rád mostanában?
Hazudnék ha azt mondanám, hogy sok új bandát ismerek. Amikor otthon ilyet hallgatok, inkább a 80-as évek klasszikus politikus bandáit nyomatom. Az utolsó, ami modern és tetszik az a Ruidosa Inmundicia, nekik nagy rajongójuk vagyok. Általában akkor szoktam ismerkedni az új bandákkal, amikor turnén vagyunk.
Végül tudnál tanácsot adni azoknak a fiatal zenészeknek, akik zenekar alapításon törik a fejüket?
Bízz magadban, bízz a zenédben és soha ne köss kopromisszumot. Légy hű azokhoz a dolgokhoz, amikben hiszel, ne kövess trendeket. Olyan zenét csinálj ami megszólít téged, a többi úgyis jön magától.
https://dropdeadhc.bandcamp.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
