Agyampokla @ Crust / Hardcorepunk Webzine Since 2009 @

Chris - Chainbreaker records

Az Agnosy interjút Christől loptam szóval, a korrektség kedvéért megkerestem, hogy mutassa be magát és a tevékenységét. Tehát jöjjön egy rövid bemutatkozás: Chris és a Chainbreaker kiadó Írországból. 

A kiadód blogján olvastam egy régebbi Agnosy interjút.  Milyen kiadványaid vannak? Distrot is csinálsz?

Sziasztok köszi, hogy felvettétek velem a kapcsolatot, általában én szoktam kérdezni, szóval nekem ez most új terep haha. Minden cuccom dbeat/crust/hardcore, vagy ezekhez a stílusokhoz közeli. A kiadó distroként indult, így tudtam helyben árusítani lemezeket (illetve olcsó kiadványokat találni magamnak muhahahaa) és ez az egész szépen kinőtte magát az idő múlásával. Jelenleg 10 kiadványom van, ami nem tűnhet túl soknak, ha összehasonlítjuk a nagyobb kiadókkal, de én így is büszke vagyok rá :)

Van olyan banda, akinek szívesen kiadnád a lemezét?

Nagyon jó lett volna kiadni valamit az Ekkaia/Ictus/Tragedy bandáktól, mert ők a kedvenceim és akkor híres punk lennék haha (ha olvassák ezt a bandák, akkor írjanak, ok???). Valamit a Martyrdöd, vagy a Wolfbrigade-től is tök jó lenne, de ez csak álom…

A borsos postaköltségek nagyon megnehezítik a kis kiadók dolgát. Van mailordered, mint a „régi szép időkben” ?

Az egyik haverom (aki szintén csinál egy labelt) azt mondta egyszer, hogy aki pénzt tud keresni a punkkal, az egyedül a posta… Ez még inkább igaz, ha Írországról beszélünk - a postázás kurva nagy lehúzás tud lenni, amit utálok a vevőkre hárítani, így egy bizonyos összegben limitáltam a postaköltséget. Európán belül minden 45 euron felüli rendelést ingyen postázok és ugyanez igaz a Föld további részeire 50 euro fölött. Nem éppen mailorder stílus, de ez is valami.

Van zenekarod? Nem találtam erről semmilyen infót, mi ezzel a helyzet?

Két bandám is van jelenleg, a régebbi egy dbeat crust banda a Subordinate a másik pedig egy zajosabb hardcore a Mongrel. Csekkoljátok le!

Rengeteg baró powerviolence, crust, stb banda van az Egyesült Királyságban, de kimondottan Írországból egyet sem tudok… Ajánlj néhányat!

Baszki, nem is tudom, hol kezdjem. Lássuk csak… nem feltétlenül minőségi sorrendben: Deathgrip, Native, Okus, Putrefaction, Overbite, Pozoga, Fiend, Disguise (RIP), Crush Cages, Griefeater, (Subordinate és Mongrel!), Sickle, stb stb stb.

Van egy podcastod is, mit kell erről tudni?

Van bizony! Mint minden jó dologhoz, ehhez is idő kell ugyebár hahaha. Szeretném, ha kicsit rendszeresebb ütemterv szerint tudnám ezeket kiadni, de kurva sok vele a munka (általában interjúkat csinálok, frissítem az oldalt stb.), de egyedül csinálom ugyebár…Mindenesetre a podcastban olyan bandák szerepelnek, akiket szeretek. Beszélek mindenféléről, ami érdekel. A szörnyű posta áraktól, a zenekari infókon át a turné sztorikig - szóval írj nyugodtan, ha szeretnéd, hogy lejátsszam a zenédet!

Tervek tavaszra/nyárra? Lesz valami kiadványod 2021-ben?

Hát, szeretnék idén LEGALÁBB 2 podcastot csinálni, ez (volt) az újévi fogadalmam…Remélhetőleg ismét lesznek koncertek és ismét becsípődhet a hátam a lemezek lépcsőn való le-és fel cipelésétől hahaha. Azok voltak ám a jó idők! A kiadások tekintetében meglátom, mi fog történni - de szeretnék legalább 1-2 cuccot még kiadni ebben az évben. Hosszú távon, ha sikerül bankot robbantanom, vagy valami ilyesmi, akkor létrehozok egy saját bakelit nyomó üzemet ohhh, na az fasza lenne!

www.chainbreakerrecords.blogspot.com chainbreakerrecords a gmail.com

Agnosy interjú

Agnosy interjú 2015 chainbraker records. Nem épp mai darab. Azóta van még újabb lemezük. Sűrű crust kellően metál és kellően punk. 

Helló srácok. Bemutatkoznátok? Ki mit csinál a bandában?

Helló Chris vagyok basszuson játszom, Robert gitározik, Mark dobol és Alex az énekesünk.

Egy nagyon jól megírt, fullos crust lemezt hoztatok ki 2011-ben,  Point of no return címmel. Az Agnosy előtt játszottatok valahol korábban?

Chris: Mark, Rob és én a Begining of the End-ben nyomakodtunk az Agnosy előtt. Robbal 10 éve játszunk együtt, korábban volt egy Give Up All Hope nevű bandánk is. A BotE-nek elég hamar vége lett, tiszta lappal akartunk indulni és Rob-nak volt pár jó dala (nekem meg pár szar). Nem sokkal később megkérdeztük Alexet, nem akar-e énekelni ebben az új bandában.

Alex: Hát kb. egy éve zenéltünk már együtt, amikor úgy éreztük, hogy elég jók ezek a dalok és lett egy ki önbizalmunk, hogy rögzítsük is őket. Az Agnosy minden tagja benne volt korábban a Begining of the Endben, illetve Rob és Chris csinálták a Give Up All Hope-ot, szóval nagy volt az egység a bandán belül.

Beszéljünk az új kiadványról. Először is nagyon jó a borító, ki készítette?

Chris: Rob műve, ezért jó ha van egy grafikus a zenekarban.

Alex: Köszi, szerintem is nagyon jó. Rob csinál ilyen cuccokat a grafikus alkalmazásával.

A „Traits of the Past” című bemutatkozó cuccotok egyszerűen zseniális. De tényleg. Ritkaság az ennyire jó minőségű crust lemez, amellett hogy megvan benne kellő mennyiségű agresszió. Sokszor úgy látom, hogy a jó minőségű stúdió hangzás el tudja venni a crustpunk tökösségét és nyersességét. Így kevésbé lesz erőteljes az adott lemez, azonban a nálatok egyáltalán nem ez a helyzet. Szándékosan ez volt a cél?

Chris: Igen, mi is elégedettek vagyunk a hangzással. Kicsit több időnk volt most, mint korábban az első LP-nél, így próbáltuk a dobot meg a gitárokat a legjobbra belőni a felvétel előtt. Próbáltunk valamiféle élő-energiát belevinni a felvételekbe. Egy rakás „raw” hardcore punk zenekar van manapság, de nekünk fontos volt hogy legyen benne súly is. Viszont reméljük legközelebb nem lesz 35 fok a studióban.

Alex: Nehéz kérdés. Szóval a második albumnál (amit amúgy Dempsy rögzített a Fine City Audiótól) eldöntöttük, hogy sokkal több időt fogunk tölteni a sound belövésével, például csak a dob beállítása egy napot vett igénybe. A keverés kábé ugyanannyi idő alatt volt meg, mint az első lemeznél, most inkább a felszereléssel foglalkoztunk. Ugyanezt kellett volna csinálnunk előzőleg is, de amúgy nem gondolnám, hogy ez tudatos volt.

Chris: Azt hiszem a Past the point of no returnnel az volt a gond, hogy B-re hangoltunk, így másképp kellett játszanunk, illetve még a felvételeket is tanulnunk kellett. Rob gitárja kurva jól szólt kifelé, viszont én állandóan újra vettem a basszus sávjaimat, mert nem voltam vele megelégedve. Ez folyamat szerencsére a Traits of the past-ra sokkalta gördülékenyebbé vált.

Mindkét lemezeteknél maradtatok a stílusotoknál, gondolok itt Traits of the past néhány lágyabb részére. Szerintem tök jó ez a bevált recepten ne változtass dolog. Mik voltak az irányadók az új számok írása közben?

Chris: Nem vágom ezt a lágy részes dolgot, egy van az első számban, azt hiszem. Több a riff és a dalok kicsit kerekebbek lettek.

Alex: Így van, a jól bevált recepten kár változtatni, majd meglátjuk, hogy a következő album milyen lesz!

Az Agnosynak van egy elég sajátos hangzása, amely tagadhatatlanul a crustban és a d-beatben gyökerezik, mégis rendelkezik egy határozott metálos érzéssel. Ezzel egyet tudtok érteni? Mik a hatásaitok?

Chris: Rob és én rengeteg metált hallgatunk, azok a bandák, akik biztos hatással voltak ránk: Black Sabbath, Sacrilege, Bolt Thrower, Anti-Cimex, Amebix, From Ashes Rise, Tragedy, Wolfbrigade.

Alex: Nem hiszem, hogy bármilyen hangzást próbálnánk is utánozni, simán csak ismerjük a saját soundunkat és úgy is játszunk. Nehéz erre a kérdésre megfelelő választ adni.

Miért pont Traits of the Past lett az album címe?

Alex: Hát nem találtunk olyan címet, amivel mindegyikőnk egyetértett volna, ezért simán választottunk egy dalcímet a lemezről.

Mondjatok néhány hülye tényt magatokról!

Chris: Mick Hucknall Alex apja. Marknak nincs szakálla, bár nem láttam 3 hónapja, szóval lehet, hogy most már van. Robnak van szakálla. 144 éves vagyok, ezért tart baromi sokáig válaszolnom az interjúkérdésekre.

Alex: Chris valóban 144 éves. Rob lengyel. Mark a techno világába is beleásta magát, ami mindenféle szar techno beatet eredményez. Én meg asztalos vagyok, mint Jézus.

Nyomtatok egy jó kis EU túrát, terveztek visszajönni valamikor? Mi a helyzet Amerikával?

Alex: Igen, mindenképpen szeretnénk még eljutni külföldre, csak egy ilyen út, illetve London is olyan kibaszott drága, hogy kurva nehéz ennyi pénzt összespórolni. De biztos vagyok benne, hogy ha lesz lehetőségünk mindenképpen élni fogunk vele!

Chris: Nagyon jó lenne bárhova eljutni, mert imádok koncertezni, főleg ezzel a bandával. Néhány éve már kacérkodtunk Amerikával, de egy kicsit kaotikus volt, mindenképpen szükségünk van egy menedzserre, mert nagyon szeretnénk eljutni oda.

Milyen újabb bandákat hallgattok mostanában?

Alex: A Napalm Raid, bár nem totál új, de nagyon adja, illetve az Infernoh is kurva jó. Londoni bandák közül a Split Veins és a Death Machine, ami tetszik. Ja és még van egy odabaszós banda, a Gift of Death, ők most csinálják a demójukat.

Chris: Nem ’tom, én mindig a régi jó bandákat hallgatom. Az Ausztrál Dark Horse, Skemat, Black Code nagyon jók, bár nem maiak. A Swordwielder is kurva jó volt, amikor láttam őket.

Köszi az interjút! Utolsó szavak, jövőbeni koncertek?

Alex: Még nincsenek lekötött bulijaink. Utolsó szavak, őőőőő ne drogozzatok, ha másnap munkába kell mennetek!!

Chris: Köszi az interjút és tényleg bocs, hogy ilyen sok időbe telt. Van néhány egészségügyi probléma a bandában, szóval egy darabig nem lesznek bulik szerintem.

agnosy.bandcamp.com

facebook.com/agnosy

facebook.com/chainbreakerrecords

Dropdead interjú

Jövőre lesz 30 éves a zenekar a napokban jelenik meg az új nagylemezük, több mit húz év után. Ezt az interjút Marika Z. készítette az idioteq.com számára 2018-ban Bob Otissal az énekessel.

Miért alapítottátok a zenekart?

Akkoriban (1991) nagy hardcore punk rajongó voltam évekig néztem a hőseimet élőben a színpadon. Arra gondoltam, hogy „ezt én is meg tudom csinálni, van egy gitárom és egy szaros erősítőm… talán akad néhány, hozzám hasonlóan fura arc, aki szereti az efféle zenét”. Aztán kiraktam pár szórólapot a városban és így találtam meg Briant, aki a dobosunk lett és már 30 éve nyomjuk együtt. Hamar haverok lettünk és együtt beszerveztük Bent, akivel így meg is lett a banda magja. Nem voltak nagy terveink… csak néhány punkrock kölyök, akik valami zajt akartak kelteni.

Volt valami, amiről konkrétan írni akartál szöveget és ezt előadni?

Kezdetben, csak olyan dolgokról, amik általánosan felbasszák az agyamat. Mint a rendőrség, nácik, háború, kormány, apátia, állatkínzás. Visszatekintve szokásos punk témák is voltak, mint a tekintélyellenesség ilyesmik. Fiatalok voltunk ezek a dolgok valóban dühítettek és a zenén keresztül próbáltunk eligazodni a világban. A korai bulijaink nagyon erőszakosak és veszélyesek voltak, mondták is a srácok, hogy be voltak szarva tőlünk. Ma már csak röhögünk ezen.

Miért ezt a grindcore/powerviolence stílust nyomjátok?

Ezeket a címkéket a mások aggatták ránk. Kezdetben crust bandának is hívtak minket. Mi csak gyors hardcore punk vagyunk, sokféle hatással. Nekem nagy inspiráció volt az anarcho punk, mint az Icons of Filth, Crass, Discharge, Wretched. Briannak a japán bandák, mint a Gauze, Systematic Death, Outo, és hasonlók. Ben mutatott nekünk pár nyugati parti cuccot mint a No Comment, Crossed Out, Infest, stb. Ezekből a hatásokból raktuk össze a saját verziónkat, amit próbáltuk olyan gyorsan nyomni ahogy tudtuk. Gyors, hangos, rövid hardcore.

Volt valamilyen zenei előéletetek?

Nagyjából semmilyen. Brian játszott korábban egy-két garázs bandában, Ben és én meg csak a szüleinket idegesítettük azzal, hogy mindenféle szar cuccon csaptuk zajt a garázsban. Kezdetben én gitároztam, de csak azért mert nekem volt cuccom, aztán cseréltünk és Ben lett a gitáros. Ami a legjobb döntés volt, mert ő sokkal jobb gitáros Ha-ha-ha

Mikor elkezdtétek a bandát 1991-ben milyen volt az underground színtér?

Providence nem volt akkoriban egy hardcore punk Mekka. Volt egy csomó noise rock zenekar mint a Six Finger, Satelit, Von Ryans Express, megy ilyenek, de a punk és hardcore színtér nem volt túl nagy. Voltak azért bandák mint a Wurst, Furnace, Skinned Alive meg metal zenekarok is pl: Phlegm, Vital Remains, stb. Mi voltunk egy egyetlen politikai hardcore banda a városban emlékeim szerint. Felvettük a kapcsolatot olyan bandákkal mint a bostoni Disrupt, Deformed Conscious and Sasquatch meg a Taste of Fear, akikkel jó haverok lettünk.

Miért az állati jogok, társadalmi problémák és a környezet a kedvenc témáitok?

Mint korábban mondtam, nagy hatással volt rám az anarcho punk, mint a Crass, Conflict, akik felnyitották a szemem (és az elmém) ilyen témákban. Elkezdett érdekelni mi történik valójában a világban: állatok kizsákmányolása, újjáéledő fasizmus, kormányzati elnyomás, stb. Így találkoztam Peter Singer Animal Right c. könyvével is. Azokkal a témákkal szerettem volna foglalkozni, amik körbevettek minket pl. amerika terjeszkedése, háborúk a Közel-Keleten stb. Bár a szövegeket én írom, de mindannyian nagyon hasonlóan gondolkodunk ezekről. Korán rájöttünk, hogy a zenénkkel tiltakozhatunk és nagyon szomorú, hogy ezek a szarságok még a mai napig megvannak, ill. megtörténnek.

Elmondhatjuk, hogy a 90-es évek Providence-sze, illetve úgy általában az USA-ja inspirált arra, hogy zenekart alapíts?

Zeneileg inkább a külföldi bandák inspiráltak. Angol anarcho, mint a BGK, vagy a holland Larm, no meg Raw Power, Rattus, Mob 47… De persze mindez akkor történt, amikor az öreg Bush hatalomra jutott és elkezdődött az öbölháború… Ekkoriban újra megindult egyfajta rettegés és a politikailag aktív fiatalok azt mondták „már megint itt tartunk”. Emlékszem ekkoriban volt olyan, hogy a zenekarral beugrottunk egy kisbuszba, elmentünk a Fehér Házhoz egy hatalmas tüntetésre, mert mindannyian érintve éreztük magunkat ebben a történetben. Így visszatekintve, ugyanaz a hit és meggyőződés mozgatja a barátságunkat és a zenekart, immáron 3 évtizede.

Mióta elkezdtétek a zenekart drasztikusan megváltozott a világ. Láthatjuk a fasiszta kormányok felemelkedését, a terrorizmust és rettegést a más vallású emberektől. Hatással van ez a rátok, mint zenészekre? Ha igen, miként?

Biztosan táplálják ezek is a tüzet bennünk. Rengeteg lehetőségünk van beszélni ezekről a dolgokról és kötelességünknek is érezzük, hogy kommunikáljuk a filozófiánkat, valamint a világnézetünket a koncertjeinken. A világ szörnyű fordulatot vett. Az USA és az olyan gyökerek, mint Trump meg a jobbos haverjai, vagy a háborúpárti gyáva rasszisták csak egyre több olajat öntenek a gyűlölet tüzére. Mi továbbra is felszólalunk, tüntetünk és tanítunk, mivel zenekarként sokkal többet tudunk tenni, mint csupán zenélni. Ez a kollektív lázadás filozófiája. Nagyjából mindig is ezt a DIY hozzáállást követtük, de mostanra megpróbálunk egy kicsit több lazaságot belevinni, pl. ha van időnk felfedezünk új helyeket, kajákat, kultúrákat. A korai időkben mikor turnéztunk, úgy voltunk vele, hogy lépjünk fel minél több helyen és kész, soha nem élveztük ki ahol éppen játszottunk, csak lenyomtuk a bulit aztán be a kisbuszba és irány egy másik város… A tempó most kicsit lassabb, jobban megválogatjuk, hova és mivel megyünk. Ez lehetővé teszi, hogy élvezzük az utazást meg az együtt lógást, a bandán belüli barátságunkat.

A koncertjeitek mindig energikusak és erőteljesek. Mennyire fontos a kapcsolat a közönséggel?

Szerintem ez a legfontosabb. Ez az alapja az egésznek, felállunk a színpadra és nyitott emberekkel kommunikálunk a világ minden tájáról. Legtöbben azért jönnek el a koncertjeinkre, mert hasonló a felfogásuk, hasonló dolgokra vágynak mint mi. Reméljük, hogy tudjuk támogatni és motiválni a srácokat abban, hogy cselekedjenek a sok destruktiv és elnyomó szarság ellen. A dalok is erről szólnak. Reméljük, hogy inspirálni tudjuk az embereket és lángra lobbantjuk bennük a lázadás és a fiatalság szikráját.

Tinédzser korom óta figyelem a zenekart, most 34 évesen is izgatott vagyok, hogy újra láthatlak titeket élőben. Szerinted miért ragaszkodnak hozzátok az arcok ennyi év után is?

Azt hiszem a miatt, hogy az eleje óta ugyanabban hiszünk. Tudják rólunk, hogy 30 éve ugyan azt nyomjuk, inspiráljuk és megmozgatjuk az embereket. Hitelesek vagyunk, mert a magánéletben is gyakoroljuk azokat az elveket amikről beszélünk. Én például fogyatékosokkal foglalkozom, részt veszek állatmentésekben, tüntetéseken, akciókban illetve vegán előadásokat tartok. A punk nem divat, így gondolkodom és így is élem az életem. A bandában mindenkinek megvan a saját filozófiája és azt gyakorolja a mindennapokban. Nagyon büszke vagyok, hogy megoszthatom a tapasztalataimat másokkal.

Van legjobb- és legrosszabb koncertélményed?

Az a legjobb, amikor a srácok elmondják, hogy miként változtattuk meg az nézeteiket és miként hoztunk pozitív változást az életükbe, pl. hogyan lettek vegánok, vagy csatlakoztak állatvédő csoportokhoz. Néhány éve egy fiatal srác elmondta, hogy csatlakozott a világhírű Sea Shepard-höz, Paul Watson kapitány irányítása alatt, aki a személyes hősöm az állatvédelem területén. Szóval ez nagyon inspiráló számomra. Megéltünk rengeteg vad dolgot is a koncerteken… Zavargások Mexikóvárosban, vagy a pince buli Észak-Karolinában, ahol annyi ember jött össze, hogy beomlott a hely… Azt hittük ott marad a fogunk. Korábban Kelet-Németországban nácik támadtak ránk és le kellett törnünk a széklábakat, hogy védjük magunkat. Rengeteg időt voltunk úton, milliónyi sztorink van, mérföld hosszú listát tudnék írni. De a legjobb dolog az, hogy megannyi jó emberrel találkozhattunk és sokakkal életre szóló barátságot köthettünk.

Legutóbb 2017-ben jártatok Európában, terveztek visszajönni valamikor?

Azt hiszem igen. Volt arról szó, hogy nyomunk pár bulit az Infesttel az Egyesült Királyságban és remélhetőleg eljutunk az öreg kontinensre is. Jelenleg gőzerővel dolgozunk az új anyagon és ezeket a dalokat mielőbb szeretnénk eljátszani élőben is.

Beszéljünk a lemezekről. 1993-ban kér teljes hosszúságú albumot és 1998-ban egy Untitled-et adott ki az Armageddon kiadó. Mit gondolsz, a mindennapi élet-, a társadalom-, vagy a politikai kérdések megítélése változott azóta ezekhez az albumokhoz képest?

Igen is és nem is ... Úgy vélem, hogy ezeknek a problémáknak a megítélése minden bizonnyal érlelődött és fejlődött az idő múlásával, de a legtöbb dolog, amit a 90-es években írtunk, sajnos még mindig aktuális. Szörnyűbb dolgok történnek a bolygónkon, mint valaha és az ezzel kapcsolatos üzeneteink egyre égetőbbek. Rendkívül veszélyes és bizonytalan időket élünk ...

Sok split lemezt adtatok ki, van köztük olyan, amelyik különleges számodra?

Mindegyikhez külön emlék fűz, jó ezekre az időkre gondolni. De két kedvenc van azért: a Totalitar és a Ruidosa Inmundicia, mert nagyon szeretem mindkét zenekart és a lemezen lévő anyagot is. De a Crossed Out split szintén favorit.

Kivel adnál ki szívesen split lemezt?

Sok évvel ezelőtt akartunk csinálni egy splitet a Los Crudos-sal, de nem igazán jött össze, úgy ahogy akartuk, így nem lett belőle semmi. Kurvára tisztelem őket és mindig az volt a vágyam, hogy egyszer közös lemezen szerepelhessünk. A Doom-mal is jó lenne, mert imádom azokat a srácokat. Ha visszahozhatnék a halálból egy zenekart az a Crass lenne, nagy hatással voltak rám. De király lenne egy Conflict vagy a Gauze split is.

Utolsó anyagotok Ruidosa Inmundicia split volt. Tervben van új anyag?

Jelenleg írjuk az új dalokat, már most van egy rakással, egy nagylemezt szeretnénk kiadni. Van egy Discography 2 album, amin lesz kiadatlan, remix meg sosem hallott feldolgozás is. Ez a tervek szerint idén megjelenik. Meg szó esett a Crossed Out split 5” újra kiadásáról, de ez még várat magára.

Az új dalokban hozzátok a szokásos gyors agresszív Dropdead stílust? Vagy várható valami új próbálkozás?

Gyors és brutális lesz tele svéd és japán hardcore, valamint a hagyományos USA fastcore hatásokkal. Ez az eddigi legérettebb cuccunk, ha rajongónk vagy extra boldog leszel. Én nagyon kamázom.

Mondanál pár szót az új dalokról?

Sok téma lesz arról, hogy mi történik jelen pillanatban az Egyesült Államokban: Donald Trump jobboldali kormányának felemelkedése, az emberi jogok felszámolása, a média manipulációja és propagandája, valamint nagyon súlyos állatvédelmi üzenetet is hordozni fog. NEM lesz boldog lemez…

Az elsők között játszottátok a keleti parton ezt a fajta stílust. Van valami olyan új zenekar, ami hatással volt rád mostanában?

Hazudnék ha azt mondanám, hogy sok új bandát ismerek. Amikor otthon ilyet hallgatok, inkább a 80-as évek klasszikus politikus bandáit nyomatom. Az utolsó, ami modern és tetszik az a Ruidosa Inmundicia, nekik nagy rajongójuk vagyok. Általában akkor szoktam ismerkedni az új bandákkal, amikor turnén vagyunk.

Végül tudnál tanácsot adni azoknak a fiatal zenészeknek, akik zenekar alapításon törik a fejüket?

Bízz magadban, bízz a zenédben és soha ne köss kopromisszumot. Légy hű azokhoz a dolgokhoz, amikben hiszel, ne kövess trendeket. Olyan zenét csinálj ami megszólít téged, a többi úgyis jön magától.

https://idioteq.com/

https://dropdeadhc.bandcamp.com

Na csá

Na csá meglett a jelszó. 

lovataraxx

Sin Dios magyarul

Koncert infók

Van pár érdekes fesztivál idén tavasszal/nyáron is a környéken. Indításnak itt van a most hétvégén zajló (már ma is!) Rohadj Meg Otthon buli a budapesti R33 klubban. A színtér nagy része képviselteti magát érdemes elmenni lesz Garga Pitic is, meg Another Way, Diskobra, Liberal Youth, SFF, Jack, PFA, stb. Ja és új Diskobra anyag is van, itt biztos el lehet majd lopni.

Aztán van itt még a Play Fast 2014 júliusában, ami elég húzós lesz idén is. Bár a tavalyihoz képest több az ismeretlen banda, de piszok jó lesz ez így is. És végre kevesebb lesz a metálkodás. Fölöslegesnek tartom a zenekarok bemutatását, mindegy hogy grinding fastcoreviolence vagy crustygrindcore. Ez részletkérdés. 2 nap 29 banda értelmetlen törés-zúzása +1 doom zenekar. Nézegessétek a flyert és örvendjetek. Augusztusban Pulán 22. Monteparadiso hcpunk fesztivál fellépők között a Chaos UK és a Poison Idea! Szeptemberben Prágában pedig Enemy of the Sun buli. Skitsystem, Varukers, See You In Hell, Antisect és hasonló okosságokkal. 

A DisK47 nem fog fellépni sehol (mivel egyszemélyes  project) de nagyon fasza új cseh d-beat crustpunk "banda". 

Jöjjön el a te országod...és hozz reánk víg esztendőt.