04
10/2010
0

AMEBIX Interjú

Asszem ehhez a bandához tényleg nem kell semmi kommentárt írnom. Visszatértek...

Az interjút, valami külföldi metálos honlapról nyúltam.

Minek a hatására álltatok össze újra, ennyi év kihagyás után?

Ez volt a Risen DVD kiadásának csúcspontja. Nem állt szándékunkban újra elkezdeni játszani sem Stignek, sem nekem.  Úgy döntöttünk, hogy felveszünk néhány dalt, mintegy „sírfelirat” gyanánt, hogy a kör bezáruljon és mégis halljuk, hogy milyen lett volna a hangzásunk, ha rendelkezünk rendes cuccokkal. Roy (dob) is csatlakozott hozzánk annak érdekében, hogy befejezhessük a projektet. A zene jobb lett mint valaha, és ez arra ösztönzött bennünket, hogy felülvizsgáljuk addigi álláspontunkat. Adott volt a lehetőség, hogy jó helyszíneken, nagy közönség előtt játszhassunk, és végre felszínre hozhassuk azt, amit addig bennünk homály fedett.

 

De mégis miért döntöttetek úgy, hogy újra felveszitek a klasszikus dalokat? Nem voltak fenntartások?

 

Azt akartuk, hogy összefoglalja a „karrierünket”, ezért a zenekar minden időszakából választottunk dalokat: a „Winter” képviseli az 1981-es bristoli színteret, az „Arise”az Amebix megjelenését szimbolizálja a városban és az utat egy összetartóbb csoport felé, és én mindig is szerettem a “Chain Reaction”, mert nagyon intenzív, erőteljes dal, pozitív szöveggel.
Látom, hogy mindenki az eredeti nótákat kedveli inkább, de ez ugyanígy van bármelyik bandával. A régi Sabbath nagyon jó – primitív, mint az állat, de ez megváltozott a későbbi felvételeken. Mi azonban teljesen felboncoltuk a régi dalokat és új életet leheltünk beléjük. Nem hiszem, hogy ezután bármikor is vissza fogunk térni a régi anyagokhoz, ez egy feladat volt, melyet a saját kedvünkért oldottunk meg.

 

Az Amebixre éppoly sok metal zenekar hivatkozik hatásként, mint punk. A Monolith, mintha a választóvonal mindkét felén megfelelne. Eltekintve a lázadástól, mi a közös szerinted a metalban és a punkban? Hogy lehet áthidalni ezt a szakadékot?

 

Abban az időben túlnyomórészt punk közönségnek játszottunk és tényleg nem fogadták mindig túl jól. Ezt igazából csak utólag értettem meg, amikor az lettem aki. Akkoriban nem hallgattam ilyen bandákat, mint a Sepultura, vagy a Neurosis, ezek totál ismeretlenek voltak számomra. Azt hiszem annyit azért elértünk, hogy egyesítettük a két tábort. A zenei intenzitás párosult az intelligens lírai megközelítéssel és ez egy látképbe rendezte az embereket.

 

Mit gondolsz a modern metálról? Hallgatsz ilyesmit?

 

Nem sok új cuccot hallgatok. Idegesít a sok ugyanolyan banda és a kísérletezés hiánya. A punk színtér a ’80-as években leragadt egyfajta ön-cenzúrázásnál és ezért el is vesztette az eredeti lendületét, amelynek a lényege az volt, hogy csinálj azt, amit csak akarsz. Nagyon szeretnék hallani végre egy olyan új bandát, ami lecsavarja a fejemet és minden bizonnyal lesz is majd ilyen. Nekem is sokkal nyitottabbnak kell lennem az új zenék iránt, nem szabad leragadnom. Egy bandának rendelkeznie kell a letűnt korszakok harcos szellemiségével éppúgy, mint politikai, vagy szociális érzékenységgel.

 

Honnan az inspiráció? A skót vérnek is köze van hozzá?

 

Nem vagyok skót, csak skót származású, de egy fegyvermester mellett nőttem fel, mint atyáink és mindig körül vett a harc is. Gyermek-mód lelkesedem a történelemért és imádom a régi történeteket, mítoszokat.

 

Ezek szerint helyes lenne az a megállapítás, hogy az Amebix egy ősi metaforája a modern kor túlélésének és leküzdésének?

 

Ez egy tisztességes megjegyzés. Azt hiszem, mindig is arra törekedtünk, hogy kapcsolatteremtésre ösztönözzük az embereket, a saját ösztönös természetük, valamint a nagyvilág tudatalattija között… hogy történteteket írjunk, amelyek látomásként működhetnek, és remélhetőleg elvezetik őket a személyes megerősödés felé.

 

Ugyanezek a lírai eszmények a mai napig részei a mindennapi életednek, mint kardkovács. Hogy kerültél erre a pályára? Melyik a kedvenc munkafázisod? Úgy tűnik, mintha ez lenne a legmegfelelőbb munka a számodra.

 

Ez egy nagy jó munka. Én soha nem úgy tekintettem rá, mint munkára, ez az útkeresésem része volt, miután körülbelül 20 évvel ezelőtt eltűntem. Egyszer csak felbukkantam a szigeten és tudni akartam, hogy hogyan kell kardod kovácsolni. Azt hiszem, ez lelkileg ugyanaz a munkafolyamat, mint az Amebixnél – fontos tudatalatti szimbólumok kivetülése az életre, melyek valamilyen ősi szinten rezonálnak. A kard nagyon fontos ebben a tekintetben. Tanulságos volt megtapasztalni, hogy a munkafolyamat éppúgy alkímiai is, hisz mind a négy elemet használni kell hozzá. A kard kovácsolása több szinten mozog, attól függően, hogy meddig szeretnél eljutni vele. Imádom az egész munkát, a gyötrelmes részektől kezdve az unalmasakon át az összes aspektusát szeretem, egyszerre vagyok ékszerkészítő, bőrdíszműves és asztalos, úgyhogy állandóan tanulok, és sohasem unatkozom.

 

Az Amebixet tekintik a crustpunk egyik keresztapjának. Nyilvánvaló, hogy már nem laktok squatokban és nem egyik napról a másikra éltek. Emellett érzed még a kapcsolatot az életed és a crust mozgalom között?

 

Amikor mi elkezdtük, nem létezett még „crust” műfaj. Crustyknak neveztek minket a kinézetünk miatt és mivel nélkülözve éltünk az utcán. Furcsa volt, hogy úgy vagyunk elkönyvelve, mint egy műfaj alfaja. Mindenesetre nem örülök ennek. Olyan az egész, mintha az Amebix „gettósítva” lett volna csak azért, mert nem úgy éltünk, ahogy a divat azt megkívánta. Így megy ez. Tisztában vagyok azzal, hogy egy csomó ember csak e miatt a skatulya miatt hallgatja a zenekart, ami nem jó. Amebix az Amebix, mint ahogy a Motörhead, a Motörhead, vagy a Killing Joke a Killing Joke.

 

Nem rég jelentettétek be, hogy új albumon dolgoztok. Mire számíthatnak a rajongók? Mely hasonlóságokra, illetve különbségekre lehet számítani a régi és az új anyag között?

 

Remélem, hogy az emberek fel lesznek kavarva. Eddig hat dalt rögzítettünk, amelyek nagyon erősek, és az album, egy igazán figyelmes munka eredménye lesz. Ehhez persze elkötelezettséget kíván a hallgatóktól is, nem egy hűbelebalázs választást. Éppúgy vannak benne finom dallamok, mint kendőzetlen vadság. Szövegileg még koncentráltabb lesz, mint korábban. Nincs előttünk akadály, hisz nem akarunk megfelelni senkinek. Remélem, felkavarunk néhány embert.

 

Tekintettel a világ jelenlegi helyzetére, a globális pénzhiányra és a bizonytalan ökológiai körülményekre, mondhatjuk, hogy a zenekar jelentősége nagyobb, mint valaha?


Talán. Talán, újra kell értékelni az egész életünket, ahogy az idők nehezülnek. Az Amebix mindig úgy érkezik, mint a Halál Angyalának lehelete.

Meghallgatás

Olvasás fonetikusan

 

Netpunk: http://www.myspace.com/amebixuk

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://agyampokla.blog.hu/api/trackback/id/tr672344476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.