Agyampokla @ Crust / Hardcorepunk Webzine Since 2009 @

Aus-Rotten interjú

Az Aus-Rottenre, a lemezborítói által figyeltem fel még anno. Olyanok voltak, akár a Crass, vagy a Conflict coverjei, fasza fekete-fehér, sokkoló hatású képek + belül oltások ezerrel. Bár ebben a stílusban nem igen kamázom az amerókaiakat, az Aus-Rotten mégis kivétel. Jó húzós (néhol lehúzós), crustos, anarcho punkos téma, szociálisan érzékeny szövegek, politika, szóval nekem való. Az interjút a német PLASTIC BOMB fanzine #24. számából kölcsönöztem, a szöveg elég nehéz volt, de azért próbáltam érthetővé tenni, ha valahol kicsit magyartalan lett nézzétek el...

Kezdjük a szokásos tré kérdéssel: Mikor alakultatok?

Az Aus-Rotten 1991 óta létezik, természetesen azóta sok tagcserén átestünk.

Milyen megfontolásból alapítottátok a zenekart?

Eric és én (Dave) vagyunk az alapítótagok. Nagyon sokat változtunk az idők során, de a lényeg mindig az volt, hogy a szélsőséges politikai vonalon maradjunk. A városunkban nem volt korábban ilyen zenekar, melynek ennyire erős politikai üzenete lett volna.

Tényleg? Mindig azt hittem, hogy azért Pittsburgh…

Áh… Nem akarok nagyképűnek tűnni, de tényleg mi voltunk az első zenekar, akik a szövegeiket kiterjesztették a súlyos politikai kérdésekre is. A náci skinheadek már számolnak a színterünkkel, ráadásul mi voltunk az első banda, aki kimondta: „Semmi keresnivalótok nincs a bulijainkon!” Számunkra nincs átmenet, vagy náci vagy, vagy nem, a kettő között nincs átjárás.

Vagy tolerálsz egy nácit, vagy nem.

Így van, vagy-vagy és mi voltunk az elsők itt, akik ezt mondták. Ez 1992-ben volt, és tudod itt már a ’70-es évek végétől kezdve volt punkrock, mégis mi voltunk, majd’ 15 év után, az első zenekar, aki ezt kimondta. Elég szomorú.

Pedig szép pólók is vannak: „Pittsburgh, City of Punkrock”…

Nagy az itteni színtér, de sokan közülük csak pózerek, hiszen elfogadják a rasszistákat/fasisztákat és együtt lógnak velük. Sokan utálnak is itt minket, mert túl szélsőségesek vagyunk. Le vannak szarva. Persze sok pittsburghinek tetszik is, amit csinálunk. Sok embert szeretek ott, egy olyan város, ahol simán leélném az életemet.

Hány lakosa van Pittsburghnek?

Kábé 750.000. Régen igazi munkás-város volt, mára már teljesen eliparosodott, minden automatizált lett. A foglalkoztatási ráta nagyon alacsony. Ráadásul elég nagy probléma a rasszizmus is; a fél város rasszista.

És mia helyzet ezzel az USA-ban?

Hát, tudod Pittsburgh etnikailag erősen megosztott. Én egy kis negyedben lakom, és ez az egyetlen, ahol a különböző etnikai csoportok keverednek. Vannak a városban kimondottan fekete-negyedek, és olyan is ahol csak fehérek élnek. De a fehérek lakta kerületek még tovább osztódnak, vannak ott olaszok, lengyelek stb. Valószínűleg ez már mindig is így fog maradni. Amikor erős volt az itteni acélipar sok különböző etnikai csoport vándorolt be a városba, és ezért élnek a különböző etnikumok más-más kerületekben, elszeparálódva egymástól. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de a szülők is elbaszták a nevelést. Sokunk szülei fenn akarták tartani ezt a rendet.

Beléteknevelték?

Igen, pontosan. Éveken át súlykolták, hogy elhigyjük: mi jobbak vagyunk, mint a többiek, mert itt élünk, mert az etnikumoknak megvan a maguk életvitele. Ilyen korban még nem tudja az ember eldönteni, mi a különbség a jó és a rossz között. Ahogy öregszünk, úgy szerzünk saját tapasztalatokat. Azt hiszem ez az, ami miatt ennyire elítéljük az elnyomás bármely formáját. Látjuk, hogy mi a helyes és azt is látjuk, hogy amit tanítottak az egy rakás szar. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit tegyen, hogyan kezelje ezt a helyzetet és a punk színtéren sincs másképp. Sokan elfogadják a punkrock részeként a rasszizmust.

A német színtérnek van egy része, akik apolitikusnak mondják magukat, de együtt lógnak a jobboldali skinekkel stb.

Ez Pittsburghben sincs másképp. Itt is vannak apolitikus punkok, és a keleti-parti színtér is hasonló, nagyon kevés politizáló skinhead van.

Apolitikusak, vagy jobboldaliak?

Nem mondanám jobbosnak őket, inkább apolitikusak. De engem támadt már meg ilyen is, olyan is. Ezen rossz tapasztalataim miatt nem szeretem a skinheadeket. Viszont Németországban, nem kötött belém senki és mindenki rendes volt. Ezek a srácok bizonyítják nekem, hogy mit jelent skineadnek lenni és tisztelem őket ezért, mert eljönnek a bulinkra és semmi konfliktust nem okoznak, punkok – skinheadek közösen mulatnak. Semmi hülye szarral nem fárasztottak, ráadásul kurva jól is főznek. Ez sokkolt igazán, mert azt kellett látnom, hogy így is lehet, és ezek a srácok tudják, hogy csak egymással összefogva működik a dolog.

Spirit of 69!

Jah, ezek a srácok tényleg azt viszik tovább, és közösen küzdenek ezért az egész dologért. Punkok és a Skinheadek.

Szerinted van különbség a között, hogy valaki Németországban, vagy az USA-ban punk?

Biztos más, de végülis mindenhol csak a túlélésért dolgozunk.

Ti mit dolgoztok?

Corey kamionsofőr, Eric kerékpárosfutár, én ágyakat fuvarozok, a dobosunk pedig egy Helloween üzletben dolgozik. Minden a munka körül forog, hiszen ha nem melózol nem lesz pénzed. Elég kemény, ha emerikában nem dolgozol. Mint amikor Európába jöttünk és valaki azt mondta, hogy „Nincs munkám, legalább nem kell reggel korán felkelni”, ez nagyon meglepett minket. Itt a legtöbb embernek nincs állása, de ami leginkább megdöbbentett bennünket az az volt, hogy ettől függetlenül minden nap kapnak egy csomó pénzt. Amerikában muszáj dolgozni.

Mit csinálnak azok a punkok, akiknek nincs állása? Bűnözők lesznek?

Nem, inkább potyáznak. De ezt itt egyáltalán nem tűrik, a munkanélkülisegélyt nálunk a közvélemény csalásnak tartja. Tulajdonképpen ez is a rasszizmusból fakad, mivel a rasszisták standard állítása az, hogy a feketéknek azért van sok gyerekük, hogy több segélyt kapjanak. Texas az egyedüli állam, ahol szociálissegélyt kapnak az emberek, ezért sokan odaköltöznek. 

Milyen a punk színtér az USA-ban?

Erősen megosztott, ennyit tudok mondani. Van a keleti-parti punk, ott minden banda, valamint Jim Broken is azt kiabálja: „A legjobb! A Keleti-part a legtrúbb színtér!” Aztán ott van a Nyugati-part. Számomra, ég és föld a kettő. A Nyugati-part, akár Kalifornia, a keleti meg, mint New York. A Keleti-part sokkal durvább, mind zeneileg, mind tartalmilag. A Nyugati-part csak bulizásból, szerencsejátékból és melodikus zenékből áll. A Keleti-partiak brutális környezetből származnak, munkásosztály háttérrel, hisz a legtöbb város kikötő-város.

Úgyérted felsőosztály, szemben az alsó osztállyal?

Igen, osztályharc. Itt, Amerikában, vagy gazdag az ember, vagy szegény. Nincs középosztálybeli.

Az amerikai színtér nyitotabb az új emberek befogadására, mint a például a német?

Nehéz megmondani, mert nem sokat láttam a német színtérből. A faiatal punkokra azt mondják az idősebbek, hogy „Pont olyan, mint én voltam!”, de közben csalódottak is „Már láttam ilyet, úgyis megunják, és sehol sem lesznek 15 év múlva”. Szerintem ők már elvesztették a punk helyes megközelítését. Látja a friss és energiával teli gyerekeket és féltékeny rájuk: ”Hülyegyerek, mit tudsz te?”. Én kurvára bírom a fiatal gyerekeket és utálom a velem egykorúakat. Látom, hogy a 15-16 évesek elismernek és úgyérzem, hogy a jövőnkhöz kell az ők szellemisége. Ha egyszer meghalok, és a síromban fekszem, majd ezek a srácok veszik át az öregek helyét és ők fogják mondogatni egy bárban ülve, kokszot szívva, hogy „Pont, mint én”. Le vannak szarva.

Szerinted nem vált a punk egy kissé kommersszé az elmúlt pár évben?

Ez a dolog olyan régi, mint Clash és mindig ismétli önmagát, ez történt a ’70-es években, a ’80-as években és a ’90-es években is. A punk egyre népszerűbb, és a nagy lemezkiadók, meg a zeneipar jó üzletet lát benne. A lázadás felől a pénz felé fordult a dolog. Ez most a divat. Néhány évvel ezelőtt pofán basztak volna, ha úgy nézel ki, mint egy punk. Mára ez elfogadottá vált. Ha Amerikában tetkód, vagy piercinged volt, akkor tuti valamilyen őrült szubkultúrához tartoztál. Ma 17 éves kisdiákok rohángásznak ilyenekben. Ez a helyzet a punkkal is: először szubkultúra, mára normális dolog.

Azt hallottam, hogy elég nagy a crust színtér az Egyesült Államokban.

Néha úgy tűnik, hogy a mai punkok olyanok, mint a 82-ben élő káosz-punkok. Úgy is próbálnak élni. Ez olyan, mint a korai 80-as évek Amerikájában azok a kölykök, akik a Grateful Deadet követték és hippik próbáltak lenni. Úgy látom, hogy ez még mindig friss és sokkoló, és az olyan zenekarok, mint a Blanks 77, vagy a Casualties visszahozták ezt. Néhányan persze túlzásba is viszik, erről is kell beszélnünk. Jan straight edge, jó példát mutat és mi is kedveljük. Viszont ezeknek a srácoknak csak az a fonos, hogy mindig totál részegek legyenek, és ez teszi őket ilyen vaddá, és ez cseszi tönkre az életüket is. 23, vagy 29 éves korukra teljesen elrohadnak és meghalnak. Folyton ezek a túlzások. A kupakot a fej csavarja be! Felkelnek reggel és muszáj valamit inniuk, állandóan piálnak és ez az igazán szomorú. Ha azért iszol, hogy jól érezd magad és szórakozz egy nagyot, akkor teljesen OK, de ha már meghatározó tényezővé válik, az már nevetséges. Annyi más dolog van. (Ez szép és jó, csak nem ez volt a kérdés…Jszerk.)

Egységes nálatok a hardcore és a punk?

A hc egy tág fogalom. Amikor először hallottam hardcoret, már punk voltam és jöttek olyan bandák, mint a Black Flag, meg a DOA, akik először mondták magukra azt, hogy hc. De ugyanolyanok voltak, mint mi. A ’80-as évek közepén kezdtek eltávolodni és magukra ragasztották a hardcore cimkét. Valaki azt mondta, hogy ez punk, valaki azt, hogy hc (nevetés a háttérben: „Megint mások meg azt hitték, hogy metál… ha-ha.”)

És mi a helyzet a SOIA-lal?

Eric: Az első kaidványuk tetszett és szívesen jártam a bulijaikra is. Olyan volt, mint bármelyik punk buli: alagsori koncert, 5$-os beugróval. Punkok és hardcore kölykök egyaránt ott voltak. Nem volt különbség, vagy megosztottság. Én nagyon élveztem és nem tetszik, ami mára kialakult. A SOIA hasonlított a rock zenekarokhoz, pénzt kaptak a fellépésért, akár a többi banda. A vallásosság viszont (keresztény, vagy krisna) engem kurvára kiborított.

Jim: Igen én is így érzem. Nálam a hc és a punk között nincs különbség. Sok szélsőséges crust zenekar elfordult ezektől a címkéktől, és valami újat hoztak létre. Egyszer a Brokennel játszottunk Bostonban, egy viszonylag elfogadott klubban, mint például a new yorki CBGB. Jött egy srác és kérdőre vont minket, hogy „Minek játszunk rockerekkel?”. Tetszett, amit erről a színtérről mondtak, jól bántak velünk és nem éreztem azt, hogy eladtuk volna magunkat csak azért, mert egy kis rock klubban játszunk. Ugyanolyan az értékrendünk, mint neki, de ő megpróbált meggyőzni minket ennek az ellenkezőjéről. Tudom, hogy nem csináltunk semmi elítélendőt és nem cselekedtünk önmagunkkal szemben.

Eric: Annyi szarsággal kell foglalkozni. Néhány bulin, halljuk pár embertől, hogy „Jaj ne, ezek a fickók mást mondanak és mást tesznek…”. De ez nem így van. Ahány város, annyi színtér. Mint egy kis szappanopera. Az a legjobb, ha az ember beszél mindenkivel, akkor mindkét fél nézőpontját hallja és így kialakíthatja a saját véleményét.

Mekkora a fasizmus és a rasszizmus az USA-ban?

Ez egy nagyon nagy probléma nálunk. Kis százalékban élnek olyan emberek, akik nem utálják a zsidókat, feketéket stb. és nem is támogatnak szélsőséges szervezeteket. Azonban nagyon sok ilyen szervezet van, mint például a náci skinheadek, vagy a KKK. különböző módon, különböző szinten mindenhol jelen van a rasszizmus: A fehérek nem szeretik a feketéket, a feketék a fehéreket, a spanyolok a feketéket, a fehérek a spanyolokat, zsidókat, és a nem keresztényeket.

Mit gondoltok az abortuszról?

A másik nagy gond. De az embereket jobban érdeklik a hollywoodi problémák, mint például Diana halála. Felkelnek hajnali 4-kor, hogy élőben nézhessék a temetését. Az emberek figyelmét leköti a szórakoztatóipar, a sztárok világa. Az abortusz visszaállítása egy nagy kérdés, sok vallás és állam vitatkozik rajta. Sok jobboldali republikánus általában az abortusz ellen van, és velük szemben áll a demokrata baloldal, mely bár nincs kimondottan mellette, de azt szeretné, hogy lehessen választani. Amerikában, ellentétben Európával a kereszténység nagyon puritán beállítódású, akár a korai telepesek. Szóval ők erősen az abortusz ellen vannak.

Radikálisan militánsok?

Vannak köztük radikálisak, megtámadják az abortusz klinikákat, bombát dobnak rájuk, megsebesítve így embereket és orvosokat. Szar dolog például az, hogy egy nőt, aki be akar jutni egy ilyen klinikára, először meg kell védeni a tüntetőktől. Vannak csöndes tiltakozók is, akik például matricát ragasztanak a kocsijukra, vagy jelvényeket hordanak.

Miért lett Aus-Rotten a nevetek?

Az angol nevek általában hülyén hangzottak, és klisések voltak, mint például a „Extinction of Mankind” (tömeges kihalás), követni akartuk ezt a támadó, sokkoló, szemfelnyitó punk divatot, mert azok vagyunk. De nem akarunk még egy náci holokausztot és elítélünk minden tömegmészárlást, háborút, vagy kormányt. Sokkoló nevet azért kerestünk, hogy felfigyeljenek rá; hallagassák meg a zenénket, olvassák el a szövegeinket, vagy interjúinkat és tudják meg mi a vélememényünk. Ez egy kicsit ellentmondásos, de ez inkább punk, mint az emberiség kihalása.

Vegetariánusok vagytok?

Mindannyian már évek óta vegetariánusok vagyunk, Dave probálkozott a vegansággal, de nem ment neki.

Mondj valamit a pittsburghi és az amerikai rendőrségről!

Velük van a legtöbb bajunk Pittsburghben. Néhány éve egy fekete férfit megölt a rendőrség és ebből nagyon nagy ügy lett.

Zavargások is voltak?

Nem azok nem voltak. A Pittsburgh Stealers (NFL csapat) egyik tagjának volt az unokatestvére és ez a tény drasztikusan csökkentette a tudatos emberölés felvetését. Erre a zsaruk is rájöttek. Nem lettek elítélve és szabadon engedték őket. Mivel a főbűnös igen magasrangú volt, ezért megpróbáltak létrehozni egy polgári ellenőrzést, az úgynevezett „polgári felügyelő bizottságot” a zsaruk ellen. Ezáltal néhány civil megvizsgálhatná és felügyelhetné a rendőrségi jelentéseket. Ám ez a szervezet nem járt sok sikerrel eddig. A pittsburghi rendőrség amúgy, elég hirhedt a brutalitásáról, rasszizmusáról és egyéb iylen dolgokról. Mindenkinek akad gondja a rendőrséggel, de senki nem tesz semmit, ám ennek egyszer be kell következnie. Mész az utcán és csak úgy felpofoz, vagy letartóztat egy időre, aztán csak röhög rád. A punk bulikra lejönnek, és ha beszólsz nekik, (még ha nem is trágárságot, csak azt, hogy „hagyjatok minket békén!”) akkor jól agyonvernek.

És mit tennének, ha például megdobálnátok őket kővel?

Lelőlének.

Tényleg?

Igen, néha hozzák a katonákat is. Úgy hívják „Nemzeti gárda”, de ugyanaz, mint a hadsereg. Néha még a SWAT kommandó is velük jön. Ez történt a los angelesi Rodney King ügy után is (érdekes eset, olvassatok utána-szerk.). Zavargások voltak és jött a SWAT, a hadsereg és még a tartalékos katonák is. Amikor Amerikában üvegeket, meg köveket dobnak a zsarukra, akkor ők helikopterekkel és tankokkal vágnak vissza és ennek mészárlás a vége. A zavargások nem állnak másból, csak általában abból, hogy normális emberek a saját negyedüket szétbasszák és elpusztítják a környéket. Faji ügyet is csinálnak belőle: feketék támadnak fehérekre és fordítva, kevesen támadják a zsarukat, mert nincs bátorságuk szembefordulni a fegyverekkel. Volt egy eset, amikor az angol DIRT játszott LA-ben, sok punk volt, de nem volt verekedés, meg semmi. Hirtelen a semmiből megjelentek a rendőrök teljes felszerelésben, sisakokkal és pajzsokkal, helikopteres reflektorok fényében, minden ok nélkül. Na, ez a különbség Amerika és Európa között.

Több is a zsaru nálatok, vagy egyszerűen durvábban nyomják?

Azt hiszem többen is vannak. Clinton saját ügyének tekintette a rendőrség megerősítését.

Az interjúnak itt vége…-szerk.

Shitlickers interjú

Akik otthon vannak valamennyire a crustpunkban, meg a brutálisabb zenékben, azok bizonyára találkoztak már ezzel a "legendás" zenekarral. Régisulis srácok ezek, akik aktív részesei és elindítói voltak, a Svéd- és veleegyütt az északi országok raw színterének. A zenéjük nyers és arcletépően agresszív rawpunk, nincs kec-mec. Az interjút a Driller Killeres Christ készítette, a Shitlickers (volt) énekesével Lasseval.

Ok, kezdjük a legelején. Mikor és hol indult útjára a Shitlickers? Sokkal másabb volt a zenétek akkoriban? Milyen más bandákban nyomtátok még?

Én (bass) és Jimmy (gitár) alapítottuk a Shitlickers/Skitlickerst Göteborgban, az 1981-es év elején. Gutte dobolt és Jimmy csaja énekelt. Ekkoriban angol punk zenekarok roadjaként dolgoztam, és benyomtam magunkat az Exploited elő zenekaraként. Elég borzasztó Rock ’n Roll punkot nyomtunk és ezzel a felállással ez is volt az utolsó koncertünk. Elkezdtünk egy új bandát, teljesen új zenei iránnyal, amiben már én énekeltem, Jimmy gitározott, Gutte dobolt és Sixten (GBG-Punx, Anticimex) basszerozott. Más zenekarnév híján megtartottuk a Shitlickers nevet. Új gyors, rövid dalokat írtunk, súlyos riffekkel és erőszakos szövegekkel. Egy bulit nyomtunk ezzel a felállásal, mielőtt Jonsson a basszeros szerepet (ekkoriban ő is játszott az Anticimexben), és Bob Stacy (a Roxy nightclub kidobója) pedig a dobos posztot vette át, és megszületett a valódi Shitlickers. Más zenekarok? Basszeroztam ’82-ig a GBG-Punxban és doboltam ’83-ig a Troublemakersben.

Mikor hallottál először a raw punkról? Mindig is raw punknak hívtátok a zenéteket? Beszéltek ekkoriban D-beatről? A Shitlickers nagyon korán kezdett el ilyen brutális zenét játszani, honnan jött az inspiráció ehhez? Másik hasonló svéd banda ekkoriban csak az Anticimex volt. Jonsson mindkét bandában gitározott, gondolod, hogy hatással volt rátok?

1981 telén együtt játszottunk néhány másik bandával (Anticimex, Asta Kask) a Rockers klubban, ez a buli lett a svéd hardcorepunk kezdete. Mi hardcorepunknak, raw punknak, trash punknak hívtuk. A zenénket a Discharge ihlette, de meg akartuk találni a saját stílusunkat. Én és jimmy írtuk a dalokat, de Jonssonra is mindig lehetett számítani, úgymint zenész és mint barát egyaránt. Svéd referenciánk egyáltalán nem volt ekkor. A zenei hatásaink az Egyesült Királyságból érkeztek, komppal Göteborgba. Egyébként még a mai napig hallgatok 4-skinst és Cockney Rejectset, még ha más zenét is játszottak mint mi.

Ha jól tudom, akkor az első albumotokat 1982 tavaszán vettétek fel. Melyik stúdióban? A zene hihetetlenül brutális és ezt kevés bandának sikerült túlszárnyalnia. Mesélj a felvétel körül keringő anekdotákról! A második album 1982 nyarán lett felvéve. Hol? Kiadatlan volt, amíg a Distortion ki nem adta?

Igen, az első albumunkat (WARSYSTEM) 1982 tavaszán rögzítettük a Studio Laneben, Göteborgban. Az emberek azt hiszik, hogy az éjszaka közepén betörtünk a stúdióba, lopott cuccokon felvettük az anyagot, majd leléptünk olyan gyorsan, ahogyan jöttünk. Ez csak egy mítosz. A felvételt nagyon komolyan vettük. Tudtuk, hogy meg kell találni azt a hangzást, ami megkülönböztet minket más bandáktól pl. a gitárerősítőt betettük egy szekrénybe és lyukat fúrtunk a membránra egy injekciós tűvel. Ez adta a különleges hangzásunkat, ráadásul minden dalhoz 4-5 azonos gitárt hozzáadtunk, hogy még kövérebb hangzást kapjunk (mint a Pistols volt anno). Ugyanezt az elgondolást alkalmaztuk más hangszerekre is, sok visszhang a dobokra, magas-közepes hangterjedelem a basszusra a különböző hangzás miatt. Kísérleteztünk. Sok bandának - akik olyan műfajban tolják, ahol sok az egyforma zenekar- hibája az, hogy nem szánnak elég időt arra, hogy kikísérletezzék saját stílusukat, ezért mindenki szinte ugyanolyan és csak nagyon kevesen vannak, akik egyedülállóak.

A második lemez (SILENCE) 1982 őszén rögzítettük, ugyanabban a stúdióban. A zenét új irányba akartuk vinni, sötétebb és hosszabb dalokkal, de a megfogalmazásuk túl szegényes volt, meg mi is elég szar állapotban voltunk. A tűz eltűnt és tudtuk, hogy ez a vég kezdete. Az elégedetlenségünk diktálta, hogy 15 évvel később újra kiadjuk ezt a lemezt.

Az első album két különböző kiadásban jelent meg; 1. GBG 1982 egy késsel a gyomorban és a 2. rajzos cucc a Cracked Cop Skulls, a külföldi piacra. Miért a két különböző kiadás? Tudod, hogy hány különböző nyomtatvány van? A split EP az Anticimexszel egy bootleg, tudod, hogy azt ki adta ki? Ti adtatok engedélyt arra, hogy az első album többfajta borítóval jelenjen meg az eredeti mellett?

Az első albumnak csak egy bakelit változta van; a borítón egy kés van beleszúrva egy gyomorba, a hátoldalon pedig egy kép látható a zenekarról, 300 db készült belőle, fehér színű, saját kiadás. Minden más kiadás (Bullshit Records, Malign Massacre, vázlatborítók, Anticimex split stb.) bootlegek, részünkről nincsenek jóváhagyva. Az érdeklődés az album iránt nagyon nagy, mind Svédországban, mind külföldön. Angol lemezkiadók szerződtetni akartak minket. Az információterjedés már akkoriban is gyors volt. Jimmynek maradt még pár eredeti albumja, én elvesztettem az egyetlen példányt a feloszlásunkkor. Van egy élő felvételem, amit nem lehet kiadni a rossz minősége miatt, pedig van rajta pár szám, amik nem jelentek meg sehol.

A Shitlickers az egyik legmitikusabb banda ezen a környéken. Mit gondolsz, miért? Soha nem láttam interjút veletek, és a szóbeszéd szerint, az élő fellépéseitek igen durvák voltak, a brutális énekessel a középpontban. Kell lennie mégis valaminek, hisz te is ennyire odavagy ezért az időszakért, pedig csak egy albumot jelentettek meg, volt néhány fellépésetek, aztán eltűntetek.

Sok ok akad: mi voltunk az egyik első zenekar a világon ebben a műfajban, csináltunk egy felvételt: személyes, konkrét, felismerhető hangzást és erős dalokat írtunk, hogy az emberek megjegyezzenek. Az erőszakos bulik, amelyeket rövid ideig adtunk (1981-1982) váltak a fő okaivá annak, hogy elhagytuk a punk közösséget (legalábbis én és Jimmy, aki eltűnt a motoros világban). Nem adtunk egy interjút sem, őriztük a védjegyünket és nem szerepeltünk egy válogatáson sem más bandákkal. A zenekar tagjai igazán színes egyéniségek. Az a tény, hogy mi a „Shitlickers-kör” idősebbek voltunk, mint a hardcorepunkok, szintén számít. A fiatalok felnéztek ránk és leszartuk, hogy mások mit gondolnak. Pl.: Jonsson és én gyakran hallgattunk ’50-es évek beli rockot, mint Elvis, Dion és Sedaka, és ez kissé zavarta a fiatalabb punkokat. Persze lehettünk volna olyan banda is, de mi komolyan vettük a zenét, a koncerteket, a felvételeket,a borítókat stb. A zene volt az első, minden más csak másodlagos jelentőséggel bírt. És tudtuk mit csinálunk. Tudtuk, hogy egy zenekarnak, bármilyen műfajú is legyen, rendelkeznie kell a) jó dalokkal, b) személyes hangzással és c) agresszív marketinggel.

Ki írta a szövegeket és honnan merítettétek őket? Politikus bandának éreztétek magatokat? A háborús szövegek a rawpunk bandáktól nem szokatlanok és azt hiszem a Dischargetól is kaptatok egy kis inspirációt.

A Discharge a háború ellen írta a szövegeit, a mi szövegeink javaslatokat tartalmaztak az erőszak megszűntetésére. A szövegismétlések minden verse-ben tudatosak voltak. Ha egy mondatban el tudod mondani, amit akarsz, akkor nincs szükség több szövegre. Nem voltunk politikai vagy nem politikai zenekar, mi a Shitlickers voltunk, és egy csomó, más vélekedésekkel ellentétes véleményünk volt. Mi egy hamisítatlan punk bandának tartottuk magunkat, ami azt jelenti, hogy mindazon dolgok ellen voltunk, amelyeknek más mellette, és olyan dolgok mellé álltunk, amiktől más elfordult. Mindaddig, amíg konfliktus volt, boldog voltam. Ezt alkalmaztuk a többi punkkal szembe is. Megvetettem a kiszámíthatóságot. A politikailag korrektséget. Néhány punk meg akarta változtatni a világot, pornó színházak megdobálásával. Bob és én, akik állandóan a Roxy night klubban együtt lógtunk a sztriptíz táncosokkal és egyéb figurákkal a pornó bizniszből, nem értettük mit csinálnak ezek.

Sok erőszak volt ekkor a hardcoreban? Ha igen, kik voltak az ellenségek? Rockerek? Nácik? Számottevő volt a narkó ekkoriban?

- Sajnos, sok kábítószer volt a színtéren. Mint a mai társadalomban. És a zenekarban is voltak problémák. Amikor balhé volt, nem volt különbség színpad, vagy közönség között. Én mindig részt vettem a bunyókban, mivel eléggé lobbanékony vagyok, és részben ezért, senki sem tudott leállítani. Olyan volt, mint a Clockwork Orangeben. Amikor tinédzser vagy, tesztelni szeretnéd a korlátaidat, és ezt addig csinálod, amíg valaki hozzád közel álló azt nem mondja, hagyd abba. Felnéztünk a motorosokra, és soha nem volt semmi gáz, éppen ellenkezőleg: kiálltak a punkok mellett, jöttek koncertekre, és néhány régi punk zenekar még játszott is motoros és rocker helyeken. Ez egy nagy különbség volt Göteborg és Svédország többi része között. Amikor elkezdtük, Jimmy egy skinheaddel osztotta meg a lakását, és néha partiztunk is velük. Nem különbözött az értékrendünk, így természetes volt, hogy együtt lógunk. Ekkortájt a hardcorepunk csak egy kisebb tömeg volt, ami ezután kábé fél évvel vált mozgalommá.

Beszélnél egy kicsit a ’80-as évek eleje beli punkmozgalomról?  Úgy tűnik, mintha akkor, nem ugyanazok lettek volna a választóvonalak, a stílusok között. Mennyire volt jelen Haga (Göteborg egyik kerülete) a punk színtérben? Mit gondolsz, miért jelentek meg ilyen korán Göteborgban az ilyen brutál zenét játszó bandák? Melyik bandák voltak szerinted a legjelentősebbek az akkori svédországi rawpunk színtérben?

Mi, akik részt vettünk a punkban a ’80-as évek kezdetétől fogva, azt tapasztaltuk, amit feltehetően a ’77-es punkok is; valami olyasmi történik itt, amit senki nem tapasztalt ezelőtt. Valami új. Haga az új zenék központjává vált, ezért óriási jelentőséggel bírt. És szinte minden ugyanabban a blokkban türtént; a mi próbatermünkben, Sprangkullenben, a Roxyban ... Haga olyan volt, mint a Christiania Koppenhágában, Dániában, egy szentély a maga szabályaival. Sok fellépési lehetőség volt itt, és Göteborg körül is. Sokan csak feldolgozásokat játszottak csak egy éjszaka erejéig, olyan régi göteborgi bandáktól, mint a Goteborg Sound, a Perverts és a The Leather Nun . Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek voltak -mint Lob, Blomgren, Freddie Wadling és Jonas A -, akik támogatták a rawpunkot, és ez sokat jelentett, nem csak zenei szempontból, hanem az új színtér megalkotása miatt is.

Úgy gondolom, hogy a Shitlickers volt kezdetben a legfontosabb a zenekar ebben a műfajban. Feltettük a lécet a felvételeinkkel, élő fellépéseinkkel és a koncertszervezéseinkkel. Például Sixten és én rendeztük az első sprangkulleni rawpunk fesztiválokat. Majd a Anticimex vált ezen műfaj legfontosabb zenekarává.

Ha neked kéne dokumentálnod a Svéd rawpunk színtér kezdetét, mely bandákat nem hagynál ki semmi esetre sem? Az Egg Tapes és a Really Fast sokat számítottak?

Az Egg Tapes már nem létezett akkor, amikor mi, a Really Fastról meg sosem hallottam. Az Anticimexék voltak a barátaink, és a zenei versenytársaink is. Mi voltunk az idősebbek és a nagyobb pofájúak is; mindig gondoskodtunk róla, hogy előttük játszunk a bulikon, mert mire mi lejöttünk a színpadról, addigra a közönség annyira összeverte egymást, hogy a többségük hazament.:)

Volt szó 1982 óta reunionról? Amúgy mit gondolsz ezekről az újjáalakulásokról? Miért léptél ki? Milyen érzés, ma olyan dolgokról visszajelzéseket kapni, amik sok évvel ezelőtt történtek? 25 év túl sok idő, vagy mi?:)

Természetesen, nagyszerű érzés, ha a mai kölykök tisztelik, amit anno csináltál. De ez már régen volt, elmúlt. Abbahagytuk, mert nem tudtunk többet bele adni, és soha nem beszéltünk reunionról. Nincs is bajom azokkal a bandákkal, akik egy idő után újra elkezdik nyomni. Gondolom jó a pénz…

THE SHITLICKERS:
Lasse - ének
Bob - dobok
Jonsson - basszus
Jimmy - gitár

1982 (tavasz) - "WARSYSTEM"

1982 (nyár) - "SILENCE"

1982 (ősz) - "THE LIVE ALBUM" (kiadatlan)

1997 (tavasz) "THE COMPILATION CD"
                           "THE PICTURE DISC"

BOJKOTT!!!

GAP, Banana Republic és Old Navy bojkott
A GAP ruházati termékeket bojkottjára felszólító kampányt 1998-ban indították útjára. Célja, hogy megakadályozza az amerikai vörösfenyőerdőkben végzett tarvágásokat, melyeket a GAP alapítói, Donald és Dorris Fisher kezdeményeztek. A tarvágások Amerika legősibb erdőit, ritka állat és növényfajtáit fenyegetik. A kampányhoz, amely ma is tart, számos környezetvédő szervezet is csatlakozott.
A bojkott és a kampány részletei megtalálhatók:
http://www.gapsucks.org

NestLÉ - bojkott a csokióriás fondorlatai ellen
A kezdeményezés a Nestlé, Nescafé, Nesquick és Nestea bojkottjára hív fel. A Nestlé ellen az 1970-es években indultak az első bojkottok. Az első megmozdulásokat a cég agresszív bébitápszer kampánya váltott ki, amely a cég tápszereit ajánlotta az anyatej helyett. A Nestlé arcátlan, főleg az anyák és gyermekek befolyásolására irányuló reklámhadjáratai folyamatosan éberen tartják az aktivistákat.
A kampányok részletei megtalálhatók:
http://www.babymilkaction.org

Sok lúd disznót győz - Amerika-bojkott
Az utóbbi években, több békeaktivista, környezetvédő és civilszervezett hívta fel a vásárlókat az Amerikai Egyesült Államok bojkottjára. A felhívások leggyakoribb okai: az USA megtagadta az üvegházhatású gázok csökkentésére vonatkozó nemzetközi egyezmény, a Kiotó-i Jegyzőkönyv aláírását, nemzetközi felhatalmazás nélkül háborút indított Irak ellen. A leggyakoribb bojkott célpontok azok a cégek, amelyek Bush és a Republikánusok kampányát támogatták: ExxonMobil, General Motors, Ford, Enron, GE, Citigroup, IBM, Philip Morris stb.
A kampányok részletei megtalálhatók:
www.boycottamerica.org, www.boycotttheusa.com, www.boycottbush.net, http://www.boycottus.net, http://www.boycottusa.org, http://www.boycottbush.org, http://www.geocities.com/boycottamerica,http://www.malamente.com/campagna/boicottaggio.htm,

Burma - Bojkott az elnyomó rezsimek ellen
Aktivista szervezetek rendszeresen indítanak kampányokat a brutális elnyomó rezsimek ellen. A burmai katonai vezetés ellen tiltakozók arra buzdítják a fogyasztókat, hogy kerüljék el Burmát, mint turisztikai állomást. A Burmában termelő nemzetközi cégek ellen pedig folyamatosan bojkottfelhívásokat tesznek közzé, azért, hogy ezzel bírják rá a vállalatokat arra, hogy kivonják termelésüket az országból.
A kampányokról részletesebben:
http://www.burmacampaign.org.uk

Mozgalmak az állatok jólétéért
Számos nemzetközi és magyar szervezet indított kampányokat az állatok jólétéért, főleg azzal a céllal, hogy a vállalatok szüntessék meg a kozmetikai célú állatkísérleteket és az élőállatok szörnyű körülmények között való szállítását.
www.buav.org, www.peta.org, www.fauna.hu,

Kampány a szexista, rasszista és agresszív reklámok betiltásáért
A Media Watch minden olyan cég és termék bojkottjára szólít fel, amelyeknek reklámüzenetei az extrém szexualitásra, torz nőideálokra (pl. kórosan sovány lányok), öncélú meztelenségre, szodómiára építenek. A bojkottok célpontjai többek között: Absolut Vodka, Budweiser, Guinness, Calvin Klein, Casio, Diesel Jeans, Gucci, Versace.
A Media Watch kampányairól bővebben:
http://www.mediawatch.com/

StopEsso - Állítsátok meg az ESSO-t (ideje kiszállni...)
Számos civil szervezet indított már bojkottot az olajcég ellen. A leggyakoribb érvek: a ESSO nem törődik a természettel, az autók és az olaj nagy mértékű használatából is adódó globális felmelegedéssel, holott, mint a világ egyik legnagyobb vállalata, sokat tehetne legalább saját környezeti hatásának mérséklése érdekében. Ehelyett azt terjeszti, hogy a globális felmelegedés csupán fikció és szabotál minden lehetséges nemzetközi akciót az ügy megoldására.
Az ESSO bojkott részletei megtalálhatók:
http://www.stopesso.com

Az izzasztóműhelyek megszüntetéséért indított kezdeményezések
Számos csillogó-villogó márkás áruiról ismert felsőruházati és sportszergyártó cég a harmadik világ országaiban, nők és gyermekek kizsákmányolásával, a környezeti értékek semmibevételével gyártatja termékeit. Számos szervezet tesz közzé felhívásokat e cégek termékeinek bojkottjára. A leggyakoribb célpontok: Nike, Adidas, Puma, GAP, GUESS.
A főbb kampányok oldalai:
http://www.nosweat.org.uk, http://www.globalexchange.org/economy/corporations, http://www.clrlabor.org, www.sweatshopwatch.org,

Just do it - Boycott Nike
A munkások kizsákmányolásának modernkori jelképe: a Nike. Embertelen munkakörülmények alkalmazása, a munkások kizsákmányolása miatt számos szervezet indított bojkottokat a cég ellen.
http://www.globalexchange.org/economy/corporations/nike/stillwaiting.html, http://www.saigon.com/~nike, http://www.caa.org.au/campaigns/nike,

Meki
A McDonalds ellenen, miközben az antiglobalista megmozdulások szimbólumává vált, nap mint nap újabb bojkott felhívások érkeznek, melyek a céget az emberi és állati jogok semmibevételével, agresszív gyerekreklám kampányok szervezésével, környezetszennyezéssel vádolják.
A kampányokról, valamint az aktivisták és a McDonalds között zajló perekről:
http://www.mcspotlight.org

Cégek és vádak

Adidas: Kizsákmányolás, gyermekmunka, szexuális zaklatás és egyéb visszaélések a beszállító üzemekben

Agip: Polgárháború és fegyverkereskedelem finanszírozása, kőolajtermelő vidékeken az életfeltételek ellehetetlenítése, együttműködés katonai rezsimekkel

Aldi: Nyomásgyakorlás a beszállítók árpolitikájára, alkalmazottak kizsákmányolása, szakszervezeti jogok megsértése

Bayer: Nyersanyagimport háborús övezetekből, etikátlan gyógyszerkísérletek finanszírozása, fejlődő országok akadályozása életmentő gyógyszerek eladásában és értékesítésében, veszélyes növényvédő szerek forgalomba hozatala

Heinrich Deichmann: Veszélyes munkafeltételek és környezetrombolás a bedolgozóüzemekben

Ford Motor Company: A nemzetiszocializmus idején, az egykori német Ford-művekben dolgozó kényszermunkásoknak járó kárpótlások kifizetésének megtagadása, szexuális és rasszista visszaélések a termelő üzemekben

General Motors Corp.: Magas emissziós értékek által okozott környezetszennyezés, kizsákmányolás és alacsony biztonsági normák a beszállító üzemekben

McDonald’s Corp.: Gyermekmunka, kizsákmányolás és katasztrofális munkakörülmények a beszállító üzemekben, a mérhetetlen húsfelhasználás negatív ökológiai és társadalmi következményekkel

Mercedes: Atomfegyverek és taposóaknák kereskedelme leányvállalatán keresztül

Nestlé: Nemzetközileg törvényen kívül helyezett értékesítési módszerek alkalmazása a csecsemőtápszer-kereskedelemben, mezőgazdasági munkások kizsákmányolása a nyersanyagszállítókon keresztül

OMV: Együttműködés elnyomó katonai rezsimekkel

Samsung: Illegális eljárások a mexikói beszállító üzemekben, polgárháborúk gátlástalan finanszírozása

Siemens: Tömegek elűzése és az életfeltételek ellehetetlenítése, duzzasztógát-projektek miatt, részvétel veszélyes atomreaktorok építésében

Noam Chomsky a nagyvállalatokról

Chomsky szerint a nagyvállalatok befolyása összeegyeztethetetlen a demokráciával, és a szónak a politikai elemzésekben használt értelmében a nagyvállalatok fasiszták.

„A fasizmus hagyományos felfogását értem alatta. Amikor Keynes életrajzírója, Robert Skidelsky úgy írja le a háború utáni rendszereket, mint amelyek fasiszta mintákat követnek, egyszerűen olyan rendszerekre gondol, amelyekben az állam a vállalati struktúrában egyesíti a munkát és a tőkét.

Eredetileg is ez volt a fasiszta rendszer lényege. Megnyilvánulási formái változhatnak, de a célja egy ideális abszolutista állam létrehozása, amely hierarchikus, és amelyben a benn eélők alapvetően utasításokat követnek.

A fasizmus a politika területéről vett kifejezés, ezért szigorú értelemben véve nem alkalmazható a nagyvállalatokra, de ha az ember alaposabban megvizsgálja azokat, bennük a hatalom felülről halad lefelé: az igazgatói testület felől a menedzserek, alacsonyabb rangú menedzserek, végül pedig az eladók, gépírónők és a többiek felé. Semmiféle hatalom, vagy tervezés nem áramlik alulról fölfelé. A végső döntés pedig a befektetők, a cégtulajdonosok, és a bankok stb. kezében van. (…)

Aki nem tulajdonos, vagy befektető annak itt nincs szava. Választhatja azt, hogy bérbe adja a munkaerejét a vállalatnak, vagy hogy megvásárolja az általa előállított javakat és szolgáltatásokat, avagy helyet talál magának az utasítás-teljesítés hierarchiájában, ez minden. Ennyi az összes ellenőrzési lehetősége a vállalat felett.

Ebben persze van azért némi túlzás, mert a vállalatoknak is meg kell felelniük néhány törvényi előírásnak, és korlátozott mértékben a nyilvánosság is ellenőrizheti őket. Vannak adók is és a többi. De annyi biztos, hogy a vállalatok mégis totalitáriusabbak, mint a legtöbb intézmény a politikai színtéren, amelyet totalitáriusnak minősítünk.

(…) Nagyon sok minden, amit egy vállalat tesz, véletlenségből kedvez az átlagembereknek. Ugyanez igaz a kormányra vagy bármi másra. De mi az, amit el akarnak érni? Nem a munkások élet- és munkakörülményeinek javítása, hanem a haszon és a piaci részesedés.

Ez nem valami nagy titok, hanem olyasmi, amit az embereknek már az általános iskolában meg kéne tanulniuk. Az üzleti szféra szereplői a profit, a hatalom, a piaci részesedés és az állam feletti ellenőrzés maximalizálására törnek. Amit eközben tesznek, az néha segít másoknak, de ez merő véletlen.”

Egy régebbi dolgozatom a multicégekről

A multinacionális cégek korunkra teljesen átvették a hatalmat a piacok, a gazdaság, s mindennapi életünk fölött is. Napjainkban már nem is a termelés kerül előtérbe, hanem a márka- és arculatteremtés.

Hatalmas befolyásuk, profitéhségük (melyben a „cél szentesíti az eszközt” magatartást tanúsítják), logóik és globális méretük miatt folyamatosan a globalizáció kritikusok támadásainak középpontjában állnak.

Amikor 1979-ben Margaret Thatcher Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, majd egy évre rá Ronald Reagen az USA-é, nyilvánvalóvá vált, hogy a New Deal szellemén alapuló gazdasági korszak véget ért. A következő két évtizedben a kormányok a neoliberalizmus fő jelszavait kezdték hangoztatni, miszerint vonuljon ki az állam a gazdaságból, csökkentse a kiadásait, privatizáljon, és hatékonyabban csökkentse az inflációt.

Az ugrásszerű fejlődés a közlekedés és a hírközlés terén nagyban megnövelte a társaságok mozgékonyságát és kereskedelmi lehetőségeit. A nagy és gyors sugárhajtású repülők, az új konténeres szállítási módszerek, melyek lehetővé tették a tengeri, vasúti és közúti fuvarozás összekapcsolását. A hírközlésben pedig a telefonhálózatok terjedése, telefax, majd az internet terjedése könnyítette meg, hogy a hazai törvények és hatóságoktól mentesen keressenek új piacokat és olcsó munkaerőt a Földön.

Az olcsó munkaerő megtalálható a környezetvédelemmel nem foglalkozó szegény országokban, az itt előállított termékeket pedig a jobb vásárlóerővel rendelkező államokban értékesítik. Az ezt megnehezítő vámokat az 1948-as GATT egyezmény bevezetése óta folyamatosan csökkentették, így a társaságok a gazdasági ellenlépésektől megszabadulva nyugodtan aknázhatták ki mobilitásukat.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 1983-as megalapítása tovább erősítette a gazdasági globalizáció akadálymentes növekedését. A WTO nagy lendülettel kezdte fölszámolni a nemzetállamok gazdasági önállóságát, arra hivatkozva, hogy felhatalmazást kapott a GATT szabványok kezelésére, és további olyan intézkedések meghozatalára, melyek megítélése szerint gátolhatják a nemzetközi szabadkereskedelem folyását.

A WTO csak része annak a folyamatnak, amit gazdasági globalizációnak hívunk – de a segítségével még több dologban tudják érvényre juttatni akaratukat a cégek a nemzeti kormányokkal szemben. Sok multicég vezetője sem tagadja, hogy a cégek elég erősek ahhoz, hogy komoly fenyegetést jelentsenek a kormányok számára.

Cégek és márkanevek 

A multinacionális cégek hatalmának leggyengébb pontjának éppen a globalizáltságuk tűnt. A részvénytársaságokat, mint hatalmi szerveket félelem és bizalmatlanság veszi körül, s az egyre növekvő tömegek mind erélyesebben követelik az elszámoltathatóságukat. A társaságok vezetői kénytelenek újra felismerni, hogy meg kell dolgozniuk a közbizalom visszaszerzéséért. A problémát ismét egyfajtaként tudják kezelni: magukat jótékonykodónak, emberségesnek, szociálisan érzékenynek ábrázolják.

A részvénytársaságok, ma a márkanevek segítségével próbálnak egyedi és vonzó személyiségvonásokat építeni maguknak. A márkanevek hordozta imázs a cégek lényegét, az egész világukat testesíti meg. Így gondolhatunk pl.: a Nike-ra mint fiatal, energikus, a McDonald’s egy boldog gimnazista, a Maggi egy mosolygós háziasszony.

A multinacionális cégek további gyors fejlődése, egy gondolatra vezethető vissza, melyet a nyolcvanas évek vezetéselmélet-kutatói fejlesztettek ki: a sikeres cégnek elsősorban márkát, s nem terméket kell gyártania. Addig ugyanis minden gyártó elsődleges célja a termék létrehozása volt, bár az üzleti világ hangsúlyozta a márkanév fontosságát is.

A hagyományos amerikai gyártók mellett (ahol a termelésen volt a fő hangsúly) megjelent a piacon egy új típusú vállalati forma, melyek egyszerűen azt állították, hogy a termelés pusztán működésük velejárója, s hogy a kereskedelmi liberalizációnak és a munkajogi reformnak köszönhetően ők – gyakran tengeren túli – alvállalkozókkal gyártatták termékeiket. E cégek elsősorban nem terméket, hanem márkát hoztak létre. Munkájuk lényege nem a termelés, hanem a marketing. 

Reklámok, logók 

Az első tömeges marketingkampányok a 19. század második felében a mai értelmezés szerint inkább a reklámozáshoz, mint a márkázáshoz álltak közel. Az új találmányok kapcsán (rádió, autó, villanykörte) a cégeknek legfőbb feladata, az emberek életmódjának megváltoztatása volt. A reklámok egy-egy új találmány létezéséről tájékoztatták a fogyasztókat, s aztán arról kellett meggyőzniük őket, hogy javul az életminőségük, ha pl.: lóvontatású járművek helyett autót, vagy levelezés helyett telefont használnak. Sok terméknek volt márkaneve, de ezek véletlenszerűen alakultak ki. A termék megjelenése maga volt a hír, reklámnak ekkor nem is nagyon kellett több.

Később a gyárak és a tömeggyártás által megjelentek az egymástól megkülönböztethetetlen, ugyanakkor egyenletes minőségű tömegtermékek. Az egymással versengő márkák kialakítása a gépek korában elengedhetetlenné vált, a tömeggyártás egyformaságában, az imázson alapuló különbözőséget a termékkel együtt kellett létrehozni.

Így a reklám feladata a termékismertetés helyett a márka imázsának építése lett. Először, olyan általános termékeknek kellett márkanevet találni, mint a cukor, liszt, a szappan stb. A vállalati logókat az 1880-as években vezették be olyan tömeggyártású termékekre, mint a Campbell’s leves, vagy a Heinz savanyúságok. A logókat úgy alakították ki, hogy populárisnak és ismerősnek tűnjenek.

A 19. század végén a reklámkampányok főleg merev, áltudományos nyelvet használtak: a konkurenciát nem említették, a reklámszövegek csak kijelentő mondatokban szóltak. A hirdetések hatalmas betűkből álltak fehér háttér előtt, s bár szembeötlőnek kellett lennie, mégsem lehetett nagyobb, mint a hirdetett termék. Voltak azonban, akik rájöttek, hogy a reklám nem csak tudományra épül, hanem a lélekre is hat.

A márkák és a cégek jelentéssel feltöltöttek lettek, az eladandó áru milyensége háttérbe került, s az igazi termékké a márka vált. Már nem tárgyakat, dolgokat adnak el a cégek, hanem életstílusokat, megoldásokat, ízlést. Sok cég nem is maga gyártja a termékeit, mint pl. a Tommy Hilfiger minden termékét mással gyártatja, az ingeket, a farmereket, a lábbeliket.

A hetvenes évek elejéig a logókat általában diszkréten eldugott helyre varrták, a gallér belsejébe. Bár kisebb emblémák ugyan a század első felében is megjelentek az ingek külső részén, de ez a sportos stílus leginkább a teniszező, golfozó gazdagokra volt jellemző.

Miután kikerültek a logók a ruházati cikkek külsejére viselőjük világosan hirdette a többi ember számára, hogy ő mennyi pluszt képes a stílusra áldozni. Ezáltal a logó fokozatosan valós divatkellékké, kiegészítővé alakult át, s a szerepe, lényege is nőtt: a képviselt márka terjesztőivé alakították a ruhadarabokat, melyeken megjelentek.

Privatizált főtér

Az óriási méretűre nőtt bevásárló- és szórakoztatóközpontok hatalmas méretű álközterületeket jelentenek. A plázák átvették a városok főtereinek szerepét. Az igazi főterek régen valódi színterei voltak a közösségi beszélgetéseknek, tiltakozó akcióknak, politikai kampányoknak. A plázák főterein azonban, a biztonsági őrök kidobják az általuk nem odaítélt személyeket, azzal az indokkal, hogy zavarják a vásárlást, így a sztrájk és a békés tüntetés is tilos. A szólásszabadság eszméje nagymértékben az utcának köszönheti az erejét. Csakhogy az utcák, a körutak a bevásárlóközpontokat összekötő autópályákká váltak, és mint közösségi terek szép lassan eltűnnek, ahogy a városközpontok átadják a helyüket a bevásárlóközpontoknak. A belvárosi plázákat egykor nyilvános helynek szánták, a társasági érintkezés színtereinek, de azok magántulajdonosok, rendszerint nagy társaságok kezén vannak, melyek szigorúan megszabják, mi történhet a birtokukban levő „közterületeken” és ki teheti be oda a lábát.

Emellett a belső „utcákat” és „tereket” rendszerint úgy rendezik be és díszítik fel, hogy az csak a közép- és felsőosztálybeli fogyasztók számára jelentsen kellemes környezetet. A szegények, vagy hajléktalanok maguk is rájönnek, hogy nem kívánatos személyek ott, de ha mégsem a biztonsági őrök kísérik ki őket. 

Termék helyett márka 

Miután a cégek a márka kitalálása által megteremtették cégük „lelkét”, igyekeztek megszabadulni terhessé vált részeiktől: a gyáraktól. Az ok: a szupermárkák létrehozása nagyon költséges feladat, állandó munkát igényel, s főként nagy térre van szükség ahol a logó terjeszthető. Az üzleti vállalkozás pénzmennyisége véges, amit elköthet nyersanyagra, gyártási költségekre, állandó költségekre plusz a márkaépítésre. Máskülönben az eladási árak az égbe szöknének.

A cégek nem költik véges költségvetésüket olyan gyárakra, amelyek folyamatos fenntartási költségekkel járnak, és olyan gépekre, melyek rozsdásodnak. Inkább a márkájukra költik ezt az összeget, vagyis szponzorációra, csomagolásra, terjeszkedésre és reklámra.

A 90-es években bőkezűen költöttek a cégek marketingre, az összeolvadásokra és a márkák kiterjesztésére, most viszont soha nem tapasztalt módon vonakodnak a termelés feltételének javítására és a munkaerőbe befektetni. A termelési folyamat és a termelés végzője elértéktelenedik. A termelés már nem része márkabirodalomnak, hanem csak egy mellékes kötelesség. Ezért van, hogy sok cég teljesen kikerüli a termelést. Ahelyett, hogy a saját gyáraikban hoznák létre a termékeiket, inkább legyártatják őket. A meglevő gyárakat bezárják, és helyette alvállalkozó cégeknek adják ki a munkát, főként a tengeren túlra. Ezzel együtt a gyártó felelőssége is eltűnik a az alkalmazott munkaerő felé.

Exportzónák

A multinacionális vállalatok azonban a gyakorlatban a termelésen nem tudnak teljesen túllépni. Valakinek elő kell teremtenie a termékeket, amire aztán a globális márkák rárakhatják a logójukat. Ezek főként szabadkereskedelmi zónákban találhatók. Indonéziában, Kínában, Mexikóban, Vietnámban és a Fülöp-szigeteken az exportra termelő vámszabad területek a textilipar, a játék- és cipőgyártás, az elektronika- és a gépgyártás, az autógyártás vezető termelőivé válnak.

A szabadkereskedelmi zónák gondolata egyidős a kereskedelemmel, és különösen nagy jelentősége volt a régi időkben, amikor az áruszállítást gyakran várakozás szakította meg. A Római Birodalom előtti városállamok – köztük Türos, Karthago és Utica – a kereskedelem élénkítése érdekében „szabad városokká” váltak, ahol az átutazó árút adó nélkül tárolhatták és a kereskedőknek is védelmet ígértek. Ezek az adómentes övezetek különös jelentőségre tettek szert a gyarmatosítás idejére, amikor egész városokat - Hongkongot, Szingapúrt és Giblaltárt – szabad kikötőkké alakítottak, ahonnan a gyarmatosítok biztonságban, alacsony importtarifák mellet küldhették haza zsákmányukat. Ma már a világon rengeteg adómentes övezet van, pl.: Repülőtéri duty free boltok, kajmán-szigeteki szabad banki területek, kikötők, raktárak, ahol az árút válogatják, tárolják és csomagolják.

Az exportzóna sokban hasonlít az adómentes övezetekhez, de nemcsak átutaznak itt az áruk, hanem itt is gyártják őket. Sőt itt nincs import- és exportvám és sokszor még jövedelem és ingatlanadó sem.

Függetlenül attól, hogy hol helyezkednek el az exportzónák, a munkakörülmények mindenhol hasonlóak: hosszú munkaidő, dolgozók nagy része fiatal nő, a vezetési stílus katonai jellegű, a felügyelők sokszor erőszakosak, a fizetések a létminimum alattiak, a munka kevés szakértelmet igényel és monoton.

A cégek csak behozzák a szövetet, vagy a számítógép alkatrészeket (importvámot nem kell fizetniük) és az olcsó, szakszervezetektől mentes munkaerő összeszereli. A kész ruhadarabokat vagy elektromos készülékeket újra kiviszik az országból, exportvám nélkül. A cégeknek természetesen kötelező adót fizetni és betartani a nemzetközi törvények előírásait, de csak ezen az egyetlen helyen kivételt tesznek. Az exportzónák ezért egyfajta jogi és gazdasági zárójelben működnek, teljesen elkülönítve az adott ország többi részétől.

A zónán belül olyan alacsonyak a fizetések, hogy a munkások a bér nagy részét szállásra és utazásra költik, a maradékot a zónán kívüli árusoknak fizetik ki. Az alacsony fizetések oka részben az, hogy más fejlődő országok gyárai is versenyeznek a munkáért. Legfőképpen pedig a kormány nem hajlandó saját országának munkajogi törvényeit alkalmazni e gyárakra, mert fél, hogy elijeszti a befektetőket, akik ha kedvezőbb feltételeket találnak, tovább állnak.

Annak ellenére, hogy a cégeknek nincs fizikai tulajdonuk (sem az épületeket, sem a terület, sem a gépek nem az övék), mégis a háttérben a „trösztök” kezében van az irányítás, hisz vásárló erejük olyan hatalmas. Mivel a gyárak tulajdonosai és vezetőségük is e márkák megrendeléseitől függnek, a munkások így nagyon gyenge alkupozícióban vannak.

PFA - River of Chaos EP 2009

Sajnos csak egyszer láttam a Veszprém megyei srácokat élőben, akkor egy Charles Bronson -féle vonal jött át, úgyhogy megörültem mikor a napokban megláttam ezt a cumót. Mivel ingyen tölthető egyből rántottam is le, nyomtam befele a winampba. Adatok láttán már örült is a szám, 7 dal 4:40-be passzírozva. Meglepődtem, mikor elindult az első trekk. Végig gyors tukatuka témákra számítottam, helyette pedig, váltások, kiállás, összetett dolgok zavarták meg, System Shit-hez szokott füleimet. Meglepő és ötletes zenei furmányok vannak itt dögivel. Csalódást nem okozott a dolog, de meglepődést igen. Az ének tiszta CB teljesen fasza, az egész hangzás 100%-os, bár kevesellem a kontaktzajt, meg a sípolást, de ez csak a CB párhuzam miatt! Töltsétek le itt!

Néhány sor az életnek nevezett harcról

Nézd meg őket. Hogy futnak, rohannak, taposnak át egymáson. Nem érdekli őket senki és semmi. A karrier az első, a pénz, a kocsi, a telefon, a ház. Ez jön mindenhonnan, megmutatják, hogy kell élned, milyen normák szerint. Ideálokat állítanak, követendő példákat. Heh. Azt hiszik ettől lesz jó az életük, hogy majd a halálos ágyról visszatekintve azt mondják: „Ez az büszke vagyok magamra…” Büszke lehetsz. Kiszolgáltad őket, jó birka voltál egy életen át…

Egy műanyag burokban leélt élet, előre megírt forgatókönyv szerint. Belezsúfolva a hétköznapok és ünnepnapok köze, amiket csak a naptári színük különböztet meg egymástól, vagy az, hogy pl. október 22-én még javában eladod a lelket; például egy multi új hibrid termékéhez írt, 3 dallamos reklám szlogenjének megírásával (PÍÁR BAZMEG MILYEN SZÓ EZ???DISZ IZ Ö HÁNGÖRIEN WÖRD???). Aztán hazamész bedobsz egy vilmost, ordítasz a gyerekre és ráfekszel az asszonyra… Másnap október 23! Na, kirakod a nemzeti szín lobogót, te aztán igazán szabad vagy! TE is ott voltál, vagy ha nem (egyszerűen biológiai okoknál fogva, mondjuk nem éltél…)akkor ott lettél volna! Az első sorban!!! Rohadt ruszkik stb. stb.

Aztán, minden megy előröl. Az álmodozás a jobbról-ami kimerül a pénz utáni vágyban-, az előírásoknak megfelelő életről –gyerek(ek), kutya családi ház, 4 kerék (ha neked már nincs)-. Minden szobában TV, jön az „ige” mindenhol, rádió a kocsiban, a munkában (csak amolyan talp alá valónak hogy jól menjen a munka), mobil kedvezményes percdíjjal, mert veled annyi minden történik, hogy azt el sem lehet mondani egy percben. Komolyan mondom a buszon, két megálló közt többet megtudok egy emberről, mint a saját ismerősei/rokonai. Hány éves korában vesztette el a szüzességét, mikor vették ki a vakbelét, ki a jó fej, ki a kurva, kedvenc műsor, kedvenc mosópor, mindezt csak a telefonálásból. Persze közben egymás szemébe nem néz senki, csak a csodás tájat bámulják: „Hölgyeim és uraim, jobbról egy gyártelepet láthatnak, kedves mosolygós munkásokkal, balról épp most fogunk elhaladni a város egyik legrégebbi házsora (ma nyomornegyed) mellett, következő megállónk a TESCO (örömujjongás)…

Leírjam a „civilizált” élet képletét? Nesztek: alvás+gyorskaja+munka+rohanás+fáradtság+tökömkivanmárazegésszel+

karrier/pénzhajhászás+lehajtottfejjelasorban+elégedetlenvagyok+apátia=halál(szellemi, fizikai).

Szerintem ez tök jó „élet” nem? Mér nem? Pedig mindenki ezen az úton jár…