Ez a két spanyol banda teljesen eltérő stílusban nyomja a punkhc-t, de mindkettő elcseszettül fasza és érdekes. Az Almax egy hispán all star csapat, a tagok olyan bandákban szórják még az ütemet, mint: Karnvapen Attack, Totalickers, Holocaust in your head. A nevek alapalján, embertelen crust, grind közeli pusztításra számítottam, de az Almax nem ilyen. Inkább egy gyors hardcore crustos riffekkel. Hangzásuk nagyon steril, furcsa egy ilyen bandának ez a fajta tisztaság, ez teszi különlegessé őket. Ezen a lemezen 9 dallal vannak jelen, de igazából ez 13 mert van némi kavarás. Egyes dalokat gyors egymásutánban tolják, így nem volt értelme szétszedni őket (gondolom). Opuszokra nem kell számítani azért így sem. http://www.myspace.com/almaxhardcoredisorder a zenekar letölthetővé tette ezt az split LP-t amit csak helyeselni tudok. A Mistkäfer egy csajbanda egyszerű és szögletes punk dalokkal, ami kiábrándító is lenn, ha az énekes nem lenne egy átvágottorkú fúria. Üvölti a szövegeket, általában nem is nagyon bajlódik a dallamokkal, meg egyéb szarságokkal. 1 ill. 1:30 perc körüliek a dalok, amit a trekk elején elkezdenek ezt viszik végig, tempót nem váltanak sűrűn. Némi refrén kis tukátuká és ez x10-el. Isten él juppijé! http://www.myspace.com/mistkafer
Mind Your Step - 15 Songs Of The Frustration (2010)
Egyből lehúztam ezt a 15 részes frusztráció kupacot, amint megláttam a MYS myszpészén. Jelzőket, nem fogok írni, a manapság sokszor használt „thrash” kifejezés szerintem nem helyénvaló ennél a bandánál (sem), de ez is csak részletkérdés. Nevezhetjük aminek akarjuk, de ez csak nyers punkhardcore marad. Méghozzá egyenesen Magyarországról! Szerintem tervek vannak ezeknek a daloknak a „normális” kiadására, de konkrét kézzelfogható produktum még nincs. Szeretem az ilyen bandákat, jó hogy otthon is vannak olyan srácok akik szeretik a Betercore-t : )
http://www.myspace.com/mindyoursteppunk
Step On It – Thrash Baby
A csapat zenei részével nagyon ki vagyok békülve, de a többivel annyira nem. Én sem szeretem a túl komoly állandóan oltogatós bandákat, de a SOI már a másik véglet. Ilyen dalcímek, hogy: Hulk Hogan, Pink Pentagram, Barbarian Circlepit, hát nem tudom :) Minden esetre a zene az kivisz minden biztosítékot, kőkemény thrash grind hardcore 18 percen keresztül. Tömény mint az állat, ez a majd' 20 perc, de nem fárasztó, mert változatosak a témák. Ez a 2009-es lemez és a Crippled Fox split SOI-os fele is leszedhető ingyen a zenekartól.
Következzék egy rövidke interjú egy nagyon klassz újvidéki zenekarral azon apropóból, hogy augusztusban 2 helyütt is játszanak Magyarországon.
-Helló Stoja fiú, bemutatnád a zenekarodat?
-Ivan - guitar, vokál, Aleksandar – dobok, Petar – gitár, Duško – ének, Nikola – basszusgitár, vokál.
-Szerinted fontosak a nevek egy zenekarban vagy sem?
-Érted, ha kéred, hogy mutassam be a zenekart, akkor az, nem?
-Jó, jó, nem így gondoltam. Arra lennék kíváncsi, hogy az emberek neve dominánsabb-e vagy pedig inkább a gondolatiság és az üzenet kerül kidomborításra?
-Alap, hogy fontos az üzenet, de a tagok nélkül nincsen üzenet, érted?
-Mit takar a R.O.I.R. kifejezés?
-Reflections Of Internal Rain.
-Köszi basszus! :) És mi a fene az a R.O.I.R. Barmy Army?
-Létezett egy zseniális finn zenekar Umlaut néven, akik tolták az Umlaut Barmy Army-t, amelynek gondolom a régi Exploited szám volt az alapja. Bárhogy is nézzük, az a szám nagyon jó volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk a saját változatunkat is, természetesen R.O.I.R. Barmy Army csordavokállal, ennyi a sztori. Yeah!
-Van valami konkrét üzenetetek, missziótok? Ha igen, mi az?
-Szeretnénk a zenekart addig csinálni, amíg csak lehet. Bár az egész nagyon spontán indult, viszont ennek ellenére mindannyian hittünk a zenébe, az alkotás örömében, a koncertek varázsában, a mókázásban, az új emberekkel való megismerkedésben és különböző nyelveken való kommunikálásban. Nem kapkodunk, nem sietünk, bőven van időnk mindenre.
-Mit gondolsz a neo-crust hullámról?
-Igazából nem bánom. Mindaddig, amíg őszinte, addig hallgatni is fogom.
-Mi a helyzet Újvidéken? Zenekarok? Fanzinek? Jó helyek? Aktivitizmus?
-Nos, Újvidék a volt Jugoszlávia punk fővárosa volt. Rengeteg csapat, rengeteg koncert, zenekarok mindenhonnan, sok sok fanzine. Mára mindez megváltozott. Az egyik legnagyobb probléma egy jó hely megtalálása a koncerteknek. No és persze a megfelelő kondíciókkal. Van ugyan néhány hely, de vagy sok bérleti díjat kérnek, vagy nem akarnak egyszerűen ilyenekkel foglalkozni, vagy csak bénák hozzá. Legyen az ő dolguk. Sajnos nincsen squat-tunk, sem más olyan hely, ami hasonlóan üzemelne. Fanzine téren itt van a Last Breat, ami elég jó No, aztán van egy csomó zenekar is, akik hol aktívabbak, hol pedig semmit sem csinálnak. Hogy ez az ország más részein is így van-e, azt nem tudom, de azt igen, hogy a dolgok mindig változnak. Persze azért vannak emberek, akik megpróbálnak valamit változtatni, koncerteket szervezni, vagy segíteni a turnén levő zenekaroknak, ami igazán jó.
-Játszottatok már Magyarországon, van valami jó vagy rossz sztorid ezzel kapcsolatban?
-Magyarország volt az első hely, ahol Szerbián kívül játszhattunk. Csongrádon. 2006-ban. Emlékszem, hogy nem vittünk pergőt és lábgépet, így a többi zenekartól kellett kölcsön kérnünk. De a koncert igen remek volt, sok remek arccal találkozhattunk és nagyon finom sütiket ehettünk :) A magyar koncertjeink meglátásom szerint egyre jobbak lesznek. Köszönet nektek mindezért!
-Mennyire ismered a magyar színteret? Milyennek látod a srácok viselkedését, hozzáállását?
-Mit nem mondjak, van 1-2 remek zenekarotok. Nem bocsátkoznék felsorolásba, mert tutira kihagynék véletlenül valakit. Tudom, hogy elég jó koncertek vannak nálatok és hogy jó arcok járnak rájuk, ami azért elég jó. Szeretem, hogy nyitottak vagytok, segítetek a tournén levő zenekaroknak, ami egy igazán pozitív dolog, hiszen ez is motiválja a fiatalokat, hogy ők is megalakítsák a saját csapataikat, vagy akár kiadót alapítsanak
-Mit vársz a mostani 2 magyar koncertetektől?
-Ha már így megkérdezted, hát elmondom: öt csillagos (NEM négy, ÖT!) csillagos szállodát, limuzinokat minden tagunk részére, kaviárt, ami ha szar lesz, akkor kivágom az ablakon. Ja, és delfineket, sok-sok delfint!
-Öööö, izé, vörös vagy fehér kaviár…?
-Sosem próbáltam és asszem sosem fogom.
-Melyik a kedvenc limuzin színetek?
-Nem a szín, hanem a méret a lényeg.
-Valamit még a végére? Köszi amúgy, hogy válaszoltál, nemsokára találkozunk!
Az igazat megvallva kicsinyke stábunk ugyan nem éli ezen „stílusokat”, azonban 100% diy a munka, így egy igazán minimál postot megérdemel ez a koncert itt a blogon.
2010. július 31-én (szombaton) Budapestre látogat a portugál Adorno és az amerikai Eric Ayotte.
Az Adorno-s srácok ügyesen ötvözik a stílusokat, így nehéz őket bekategorizálni, és még korábban inkább az energikusabb témák domináltak zenéjükben, mára inkább a dallamosságé lett a főszerep. Az biztos, hogy aki szereti az emo/indie/punk/screamo/post-hardcore címkékkel ellátott zenéket és az At The Drive-In-t, annak az első sorban a helye. Amerikában egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek DIY körökben a folk punk zenekarok, így aki otthon van a témában biztos hallott már Eric Ayotte-ról, aki többek közt a Halo Fauna frontembere, de megfordult már a pop-punk Air Raid Barcelona-ban is. Most saját dalaival koncertezik és népszerűsíti új albumát, a Wavering-et. A két fellépőnek mellesleg a turnéra jelent meg a közös split kiadványuk. Magyar részről az estet a Fugazi-imádó szörfbanda, a Fuseism és az újsulis hardcore-t élő Libido Wins nyitja.
Belépő 1000 Ft, a helyszín pedig a Fényes Adolf utcai próbatermek egyike. (Megközelíthetőség: Tímár utcai megállója a 86 és 206-os busznak, és a Perc-Tímár utca között található.)
… amint azt épp a COP DE FONA interjú kapcsán írtam, az internetnek azért vannak hasznos, előnyös tulajdonságai is, hiszen az általad annyira vágyott, óhajtott kazetta / lemez megrendelését követően általában megkapod elektromos formában is a zenét, amivel kissé enyhítheted a vágyat ugyanezen zene kézzelfogható változatának a megérkezéséig. Most jöjjön tehát 2 ilyen cucc – szokásomhoz híven a megjelenés és a kritika megírása között – kissé megnyúlt időintervallummal.
xHAROLDSHITMANx-éket egy ZX Recors-os kazetta kiadás után figyeltem (???) fel, azóta hellyel, közzel tartjuk a kapcsolatot. Nekik az agyukba költözött és átvette a testük irányítását a powerviolence. Most egy új (? újabb ?) cuccal rukkolta elő, nyílván, ahogy ebben a stílusban eléggé elterjed módon, split változatban, mindjárt 4 másik zenekarral. És egy szatyor kiadóval, szám szerint vagy 7-el, lehet válogatni így a kazetta és/vagy a cd-r formátum között :)
Kezd a Bill Shatnerrr egy eléggé zajos, olykor zakatolós, szétesős, kissé talán jazz-es tétellek, akiket a Damage követ egy Blink182 rip off részel, amelyet egy kb 10 mp-es power violenc zúzás zár. Az Unlearned nekem már joban tetsző, d-beat/crust-tal megbolondított power violence tétellel rukkol elő. Fasza a szám, viszont valamiért nekem steril egy kicsit, lehet, hogy egy dobgép adja a néhol sikítós számban az alapot? Xharold shitmanX-ék hozzák a tőlük megszokott igazi primkó power violence-t, bár van belassulás, de így sem lépik túl nagyon az 50 mp-et. A You Suck zárja a splitet egy váltott énekű 7 mp-es opusszal. Ennyi, nem több, amíg megírtásra került ez a rewiev, bőven többször is végighallgató. Ajánlom minden gyors zene kedvelőjének!
A DESPUES DE MUERT és REIKETSU split is egy internetes ámokfutásom eredménye. Linkelgetve jutottam el a mexikói DDM-hez, akik igazán kedves és kommunikatív emberek, így már nem is volt kérdéses a lemezük beszerzése. A fentiek alapján mondhatni a csalódás kizárva, és ez be is igazolódott, hiszen nekem nagyon tetszik a brazil Reiketsu-val kiadott split. Igaz, a cucc tavalyi kiadású, de szerintem megéri simán a figyelmetekbe ajánlani.
Értelemszerűen mindegyik csapat 3-3 számmal szerepel. A mexikóiak egyértelműen kelleme, minőségi d-beat-et tolnak nem kevés crusty elemmel. Na és, kérdenéd jogosan, viszont azt hiszem, hogy azért a néhol elszállós, néhol talán régi iskolás black metal részek, valamint 1-2 esetben némi epikus dolog bőve kiemeli őket az átlagból.
A brazilok muzsikája is szépen húz. Hirtelen a speed-rock jelző jutott eszembe, de ha nagyon jellemeznem kellene, akkor talán jobb kifejezés lenne a neo-crust-ot használni kellő mennyiségű d-beat-tel megfűszerezve. Néhol az énekes hörög morog valszeg valami torzító segítségével, így néha egy kis grindos ízt kapunk, azonban személy szerint nekem a dallamozós részek jobban bejönnek. Az uccsó számuk eléggé epikusra sikeredett, elég hátborzongató módon sikerült egy montázst összehozniuk a zenéjük és különböző baljósló hanglejtésű hírbevágással, sikolyokkal, bombarobbanásokkal, légyzümmögéssel. Lassú, vontatott, depresszív, mondhatnám ez a szám egy kissé kakukktojás a maga doom-osságával. Szinte véget nem érő… akár a szenvedés, amit ez a szám sugall…
Hogy mire jók a nemzetközi kapcsolatok ápolása, arra egy jó példa a COP DE FONA Mallorca szigetéről, akikkel az áprilisban itt járt DISKOIRAAA révén került kapcsolatba az ember fia és nézheti meg élőben ha akarja. A zenekarnak a méltán híres német Yellow Dog Records-nál nemrég megjelent lemezük kapcsán végigszántják Európa klubjainak a flaszterjeit, így ebből adódóan és éppen ezért aktuálisan jöjjön egy könnyed beszélgetés a srácokkal:
-Kérnék egy gyors bemutatkozást:
-Marti (ének), Bernat (gitár), Jaume (basszusgitár) és Rafaelits (dobok).
-Tökre érdekelne, hogy valójában mit takar a Cop De Fona kifejezés!
-A Cop De Fona katalán jelentése szó szerint „a hurok csapása”. A „fona” egy tradicionális hurokfajta a Balearic szigetekről, ahol az ott élő emberek használták és espanto fűből készült.
-Van konkrét üzenete, célja a Cop De Fona-nak?
-Úgy gondolom, hogy konkrét üzenete nincs. A mi missziónk alapvetően, hogy jól érezzük magunkat a bandával, azt a zenét játsszuk, amit szeretünk és az együttesnek köszönhetően találkozhassunk sok kedves emberrel. Nem másért, mint magáért a szórakozásért alapítottuk 6 éve a zenekart. Másrészről ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs mondanivalónk. Mondanivalónk mindaz, ami körülöttünk van, a zene, amit játszunk, a hozzáállásunk, a DIY ami mind megtalálható a dalszövegeinkben. A dalszövegekkel összefügg a nyelv, amelyet a kifejezéseinkhez használunk. Mindannyian Mallorca-ról származunk, szóval katalánul éneklünk, ami egy kis nyelv. Ebben az értelemben egy kicsit életben tudjuk tartani ezt a nyelvet a hardcore segítségével. Mi valamiért úgy gondoljuk, hogy így jobb, mintha angolul vagy spanyolul énekelnénk. A Mallorca-i és katalán hardcore-punk bandák 90%-a így fejezi ki magát egyébként, no meg ebből adódóan így főleg azokat a régiókat ismerjük jobban, ahol a nyelv a katalán.
-Milyen a Mallorca-i színtér? Vannak jó zenekarok? Fanzinek? Milyen az aktivizmus felétek?
-Van pár jó banda most Mallorca-n, mint pl. az Antipatikks, Skiphö, Verval Diarrea, Mostros, Error, Bad Taste, Toc de queda. Ezek kis zenekarok és néha nem annyira aktívak, mint pár évvel ezelőtt. Akárhogy is nézem, a helyi színterünk igen kicsi és az új együttesekben rengeteg átfedés és azonosulás van a régi zenekarokkal kapcsolatban. Néha az emberek kicsit belefáradnak, hogy mindig ugyanazokat az együtteseket látják, máskülönben meg nem valami sok zenekar fordul meg felénk. Ugyanakkor a kis színtérnek is megvannak az előnyei, hiszen itt nincs megosztottság, mint a nagyvárosokban, itt mindenki játszik mindenkivel, nincsen klikkesedés, mint oly sok helyen.
Van néhány koncertre alkalmas hely akár városban, akár faluban. Pár hónapja befoglaltak egy helyet és szociális centrummá alakították, itt szintén lehet játszani távol az üzleti érdekektől vezérelt emberektől és közegtől. Hiánypótló létesítmény, hiszen az utolsó squat 2004-es kilakoltatása óta nem volt ilyen hely, és itt nem csak a zenére gondolok.
A ’zinekről annyit, hogy az utóbbi pár évben nem volt túl sok, legfőképp csak a Mangel és az Estat de Shock.
-Ismeritek a magyar színteret némileg?
-Hogy őszinte legyek, semmit se tudunk a magyar színtérről, nem ismerjük a zenekaraitokat, a hozzáállásotokat…stb., de reméljük, hogy a színteretek felfedezése kellemes meglepetést fog nyújtani.
-Mit vártok a magyar koncertjeitektől?
-Reméljük, hogy találkozunk kedves emberekkel, helyi zenekarokkal és reméljük, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni.
-Milyen élni Mallorca szigetén? Sok a magyar turista?
-Életszerűen csak az énekesünk él Mallorca-n, a többiek Spanyolország más részein. A gitárosunk és a dobosunk Granadában, a basszusgitárosunk pedig Barcelonában lakik, de minden nyáron összejövünk a mi szigetünkön és 2-3 hetet eltöltünk itt.
Mallorca egy részről népszerű hely, másrészről viszont undorító. Tudod, turisták, hotelek, autópályák… Ezeket a szarokat nem nagyon kedveljük. Utáljuk a gazdag turistákat, de ugyanúgy utáljuk azokat a Mallorca-i embereket, akik nagyban hozzájárulnak a sziget pusztulásához, pusztításához.
-Köszönöm szépen az interjút és nagyon várunk benneteket. Szeretnél még valamit a végére?
-Köszönjük, hogy meginterjúvoltál minket és köszönjük, hogy érdekeltünk annyira, hogy írj és megkérdezz minket a magyar koncertjeink előtt. Szeretjük, amikor ismeretlen emberek eljönnek, hogy beszélhessenek velünk a koncertjeinken vagy bárhol máshol. Éppen ezért: meg kell ölni a kommunikáció nélküliséget!
Megjelent svéd cimboránk: Micke fanzinjének 5. száma, melyben sok érdekes dogot olvashattok (többek között magyar) zenekarokról, fanzinekről, szcénákról, természetesen angol nyelven.
Nyugi baszd meg, nem kell megvenni, olvashatod a neten is, vagy kaphatsz egyet mondjuk egy sörért az Agyampokla distroból...
"gondolatban és érzésben szabadok vagyunk, tiszta aggyal észleljük a nyomást - de nem hátrálunk!"
______________________________________________________
Agyampokla Crew kontakt: agyampokla@gmail.com
